A neves német filozófus és germanista, Christoph Menke a jelen kötetében egy forrongó filozófiai vitába lép be tudatosan, mivel szerinte az ott felmerülő kérdéseket nem lehet egy objektív filozófiatörténeti narratíva keretein belül ismertetni, azokat a maguk komplexitásában megérteni. Menke a 18. században kezdődő esztétikai diskurzust állítja értelmezése középpontjába, mivel szerinte a modern filozófiai iskolákat belülről feszítő kérdések jelentős része is ekkortól datálódik, ekkor teszik fel azokat első ízben, mivel az esztétikai vizsgálódások egy új szubjektumfogalom kimunkálását, a szubjektivitás addig ismeretlen alapjainak lefektetését vonták maguk után. Könyve első felében ezt a folyamatot ismerteti, vagyis az esztétikai gondolkodás és kérdésfeltevés és a szorosan ráépülő szubjektivitás jelenségének kialakulását. Miután ezt tisztázta, bekapcsolódik a már említett vitába, mely az „erő” és a „képesség” fogalmai körül szerveződik.