Az erdélyi költő és színműíró 1969-től közölt rendszeresen szőlészeti, borászati tárgyú írásokat; e kötetében a Maros folyó középső szakasza mentén fekvő Erdélyi-Hegyalja borvidéket mutatja be, amelyet olyan településnevek fémjeleznek, mint Csombord, Celna, Cintos vagy Sárd. Kötete első fejezetében röviden összefoglalja a tájegység borászatának históriáját a szőlőtermesztést meghonosító római hódítóktól a rendszerváltozást követő átalakulásig, a magángazdaságok létrejöttéig. Önálló írásban mutatja be a vidék leghíresebb bormárkáját, a „Plébános” elnevezésű cuvét, amely a Kemény-család pincészetében született meg, és amelynek 1963-as évjárata nemzetközi sikert aratott. A szépíróként is ismert Csávossy György remek kisesszét szentel „a borleírás irodalmi nyelvezetének”, vagyis miként lehet egy-egy bort stílusosan, érzékletesen, szabatosan leírni. Számos borral kapcsolatos rajongó véleményt idéz Marcus Terentius Varrótól, Voltaire-től, Dumas-tól, Vörösmartytól, Jókaitól. A borleírás esztétikája kapcsán a szerző áttekinti a jellegzetes magyar borfajtákat, jellemzéseikkel illusztrálva a borleírás módszertanáról korábban mondottakat. Ezután veszi sorra az Erdélyi-Hegyalja vidékén termelt szőlő- és borfajtákat: mézesfehér, ezerjó, királyleányka, bánáti rizling, piros bakator, mustosfehér, kövidinka, magyarka, járdovány és erdei. A bor bölcselete című részben a borivó ember epikureus személyiségének érzékletes rajzát adja, és bevezet a borivás művészetébe, amely végül is a múlandóságra figyelmeztet és a jelen bölcs élvezetét szolgálja. Gondolatok a bortékában címmel idézetgyűjteményt közöl ókori klasszikus szerzők bort és borivást dicsőítő verseiből. Az irodalmi rész után történeti következik, amelyben először áttekinti az iparszerű erdélyi borászkodás 18. században kezdődő történetét (Ampelosz Erdélyben), itt adva teljes képet az Erdélyi-Hegyalja jellegzetes borairól. Ugyancsak teljes képet ad a szőlőművelés munkafolyamatairól az ültetvény telepítésétől a nagy tudást kívánó metszésen át a borok kezeléséig – és mindezt történetiségében beszéli el. A kötet utolsó nagy fejezetében az erdélyi borászok -- időben a 18-tól a 20. századig terjedő -- életrajzi kislexikonát nyújtja. A kötetet a szerzővel 2006-ban készült interjú, valamint a Szeresd a bort! című „kiáltvány” zárja, amely prózai himnusz a borról és a borivás öröméről. Csávossy György nem monografikus módon, hanem esszék, idézetgyűjtemények, tanulmányok műfajában ad kerek képpé összeálló füzért Közép-Erdély 1990 után látványosan fölívelő borkultúrájáról. A szakmai alapon álló, történeti nézőpontú és irodalmi ihletésű írások végül is arról győznek meg, hogy a bor nem részegítő ital, hanem Isten ajándéka; egyszerre kultúra és poézis, amely minden évben új életre kel, és mégis javára válik az idő múlása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"