1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés, amelynek értelmében Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz; ezt követően szeptember elejétől a magyar csapatok megkezdték a megítélt területekre a bevonulást. Húszéves álom vált valóra a magyarság számára, és kezdetét vette a hetekig tartó diadalmenet, örömünnep szerte Erdélyben. Ez a szöveggyűjtemény 1940. szeptember 5-től 16-ig, 58 visszatért településen elhangzott ünnepi szónoklatokat tartalmazza - abban a sorrendben, ahogyan a honvédség visszafoglalta a településeket; köztük olyan jelentős városokat, mint Szatmárnémeti, Nagyvárad, Marosvásárhely, Kolozsvár, az egészen kicsi falvakig, mint Magyarbökény, Atyha vagy Bibarcfalva. Minden településen több díszbeszéd hangzott el a fogadók részéről, általában az egyházak helyi lelkészei, a különböző társadalmi szervezetek, egyesületek vezetői, a kisebbségi pártok képviselői, az értelmiség tagjai, a tanítók és diákok szószólói, illetve a lakosság képviselői tartottak emelkedett stílusú beszédeket. Minden köszöntő szövegén érezni, hogy két évtizedes szenvedő várakozás teljesedett be azon a napon. Az elragadtatott hangú szónoklatok, szavalatok sok tekintetben hasonlóak, de akad köztük néhány egészen sajátos is, például Lukács János a mezőbándi cigányok nevében beszélt a honvédekhez, amiként szintén sajátos hangulatú köszöntőket mondtak a nőszervezetek vagy a diákság képviselői. A könyv epilógusa két, 1940. szeptember 15-én elhangzott beszédet tartalmaz: Teleki Pál miniszterelnökét, aki a visszatért területek lakosságának nevében szólt a kormányzó-hoz, a másikat Horthy Miklós mondta el Kolozsvár főterén a fogadása alkalmából. Ez utóbbi rövid történeti számvetés a Trianon óta eltelt két évtized kollektív megpróbáltatásaival, és egy új korszak nyitányának ígéretét fogalmazta meg - kifejezve a nemzet akkori tényleges egységét a revízió sikerét illetően. A forrásértékű szöveggyűjtemény, illetve emlékkönyv nagy történelmi gyűjteményekben kaphat he-lyet.