Erdei Ferenc egész életében nagy figyelemmel kísérte szülővárosa, Makó dolgait, és amikor elhatározta, hogy a város országgyűlési képviselőjévé választatja magát, ő buzdította, a későbbi együttműködés reményében a paraszti származású, jó diplomáciai érzékkel megáldott kiváló agrárszakembert, Forgó Istvánt, hogy vállalja el a város tanácselnöki pozícióját. Számítása bevált, Forgó István azon szocialista vezetők egyike lett, akiket még ma is nagy elismeréssel emlegetnek. Bár Erdeinek sok ellensége volt, különösen az erősen balos megyei vezetésben, Erdei és Forgó ügyesen használták ki a befolyásos agrárpolitikus fővárosi kapcsolatait, hogy az erősen pusztulásnak indult, drasztikusan csökkenő lakosságú Makót a hatvanas évek végétől (Forgó István 1967 és 1984 közt vezette a várost) a fejlődés útjára állítsák. A víz-, csatorna- és úthálózat kiépítése mellett ez a tudatos, célirányos együttműködés kiterjedt a hagymatermesztésre és a hozzáfűződő kutatásokra, a téeszek korszerű megszervezése, a helyi szellemi élet összefogására, múzeumi kör és lapok alapítására, akárcsak a természetvédelemre. Az Erdei Ferenc Társaság elnöke, a Kaposvári Egyetem nyugalmazott professzora, Varga Gyula által szerkesztett és kommentált, névjegyzékkel és fotómelléklettel ellátott összeállítás tematikus válogatás, mely a két férfi egyre barátibbá váló kapcsolatának sok oldalát bemutatja, ugyanakkor mély bepillantást enged e többnyire egyoldalúan megítélt korszak vidékpolitikájának kulisszái mögé. Makón helytörténeti fontosságú kötet, országosan pedig Erdei Ferenc és a korszak mezőgazdasági kérdései kapcsán forrásértékű. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"