Luipersbeck Imre alsóőri gazdálkodó és asztalos az 1920-as években egy füzetbe piros tintával rótta szerelmes verseit, alkalmi költeményeit, köszöntőit, emlékkönyvekbe szánt rigmusait, amelyeket most unokája, Seper Edith ad közre nyomtatásban. A kötet címe pontosan jelzi a versek műfaját, hiszen ezek a csengő-bongó rímekre épülő érzelmes vallomások csakugyan olyanok, amilyeneket hajdanában gáláns fiatalemberek a hajadonok emlékkönyvébe róttak kalligrafikus betűkkel. E kiadvány éppen úgy épül föl, hogy visszaadja annak a kornak a hangulatát: a páros oldalakon látható a versek kéziratának másolata, a velük szemben levő oldalakon a nyomtatott változat, igényes formában, dőlt betűs kivitelben. A versek kivétel nélkül a magyar nóták, a vőfélyköszöntők, az emlékkönyvbe szánt rímes sorok, népies rigmusok hangján szólnak: „Nefelejcs koszorú van a szemed körül, / ha rád gondolok, a szívem is örül”; „Egy rózsafán megolvastam száz rózsát / szálanként most küldöm el hozzád”; „Szép szemednek drága gyöngye, / bele tekint e levélbe olvasva e sorokat, / melyek egy hű szívből oszlanak”. A cím nélküli szövegek a tökéletesen olvasható kézírás és a nyomtatott forma együttesében jelennek meg, szemléletes bepillantást nyújtva abba a gáláns világba, amely az 1920-as évek magyar vidékének udvarlási szokásait mutatják be az utókor számára. A darabok érzelemkörét, hangoltságát, stílusát egyértelműen a műdalok, vőfélyköszöntők, a magyar nóták ízlésvilága határozza meg, azoktól miben sem különböznek. Az igényes kiállítású kiadványnak tehát elsősorban néprajzi, folklorisztikai értéke van, jól szemlélteti, hogy a nyugati végeken, Burgenlanban a polgárosultabb vidék fiatalemberei miképp szólították meg szívük hölgyét, milyen volt az udvarlás stílusa, mi módon szövődtek érzelmi kapcsolatok. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"