1566 nyarán ostromolta meg az I. Szulejmán, illetve Sokollu Mehmed vezette oszmán had a Zrínyi Miklós (1508-1566) maroknyi vitéze által védett Szigetvár várát. A sokszoros túlerővel szemben tehetetlen magyar várvédők 1566. szeptember 7-én egy hősi gesztussal kitörtek az ostromlott várból, és mind egy szálig odavesztek. Ennek az eseménynek az emlékéve lett a hősi harc 450. évfordulója, és ebből az alkalomból készült el a vaskos dokumentum- és tanulmánykötet, amely öt fejezetben csaknem hatvan művet ad közre. Az első rész („Gyász és megdicsőülés”) írásai az újabb keletű szakirodalom Szigetvár-képét adják össze. Varga Szabolcs és Hóvári János a török hódoltság 1566-ig tartó négy évtizedének krónikáját állítják össze; Pálffy Géza és Varga Szabolcs másik írásában a horvát grófból magyar arisztokratává lett Zrínyi Miklós karrierjét vizsgálja; Fodor Pál pedig az ostrom hónapjait, a várvédők küzdelmeit örökíti meg. A második fejezet („A bólogató halott szultán”) a hadviselő felek vezetőinek portréit nyújtja: Hóvári János Zrínyiét, Fodor Pál az itt és ekkor elhunyt török szultánét rajzolja meg. A harmadik fejezetbe („Piros hajnal hasad”) kerültek a korszakot irodalmi művekben visszaadó forrásszövegek, így egy német históriás ének Zrínyi haláláról, a korabeli krónikairodalom szemelvényeinek sora, azután a dédunoka, Zrínyi Miklós (1620-1664) Szigeti veszedelem című eposzának részlete, illetve annak mai kommentárja. Olvashatók még itt a korszak irodalomtörténeti kérdéseit taglaló dolgozat Szörényi László tollából, valamint a hősök alakját megéneklő szépirodalmi alkotások sora, azaz Ujkéry Csaba, Szőnyi Ferenc, Vári Fábián László, Szegedi-Szabó Béla, Ircsik Vilmos, Kovács István egy-egy prózája vagy verse. A negyedik rész („Így látom és láttatom a voltat”) a képzőművészetben és a zenében megörökített Zrínyi Miklós portrék megalkotását írja körül, Móser Zoltán, Diószegi Szabó Pál, Papp Júlia, Vékás Lajos, Windhager Ákos elemző tanulmányai és esszéi révén. Az utolsó fejezet („Zrínyi-emlékek nyomában”) a mai Zrínyi-kultuszról, a Szigetvárhoz kapcsolódó hagyományok ápolásáról ad átfogó képet, éspedig Sokcsevics Dénes, Mirtse Zsuzsa, Urbán Péter, Bene Zoltán vagy Bolla Eszter beszámolói, kritikái, jegyzetei, cikkei révén. A kötet szerkesztői utószavában Jánosi Zoltán Zrínyi sorsképletét rajzolja föl, mondván, ő a magára hagyott hős, az önfeláldozás példája, a Mohács utáni magyar lét megtestesítője. Úgy látja, hogy Zrínyi Miklós várkapitány egyszerre volt az élni akarás és a hősi önfeláldozás példája, akit eszmehűség és rendkívüli bátorság jellemzett, és aki megtestesíti a magyar és a horvát nemzet történelmi értéktudatának egy jelentős részét, és aki végül is „Magyarország legszebb szigetévé” tette Szigetvárt. A vaskos kötet forrás- és képjegyzékkel zárul, és Szigetvár képeskönyve címmel reprodukciók és fotográfiák sora csatlakozik hozzá. A kiadvány az 1566. évi ostrom részletes krónikájaként, továbbá Zrínyi Miklós életrajzaként és kultuszának áttekintéseként fontos történelmi kiadvány, egyben a 2016. évi megemlékezések krónikája is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"