Ugyancsak az Attraktor kiadásában jelent meg Farkas Zoltán Vlagyimir Szolovjovról szóló monográfiája (201302006), melyben a nagy orosz vallásbölcselő és misztikus metafizikáját az "istenemberség" fogalmán keresztül tárgyalja. A szegedi történelem-filozófia szakos gimnáziumi tanár e művét most a filozófus egyik legfontosabb írása, az Előadások az istenemberségről magyar fordításának elkészítésével és közrebocsátásával egészíti ki. Az ún. "keresztény univerzalizmus" szellemében fogant, szóban is elhangzott tizenkét előadás gondolatmenetének kiindulópontja, hogy a nagy krízis Nyugaton már megkezdődött. Szerzője a pozitivizmus és szocializmus eszméit bírálva kijelenti, hogy a protestantizmus felszabadította a személyiséget. Hit Istenben és hit az emberben - ez Szolovjov fő elve. Szerinte az emberben két természet és két akarat lakozik. Természetes ember; önmaga mint a természet jelensége, és a lelki ember, egy "istenemberi személyiség". A racionalizmus (klasszikus német filozófia) kudarcot vallott, az értelem erőtlennek bizonyult a szenvedélyekkel szemben. A Nyugat az emberi elvet fejlesztette ki, a Kelet ragaszkodik az istenihez. A Sophia ("Isteni Bölcsesség") működik a világegyetemben, minden létezőben jelen van, ez az Isten országa felé vezérlő "kegyelem". Szolovjov az első tematikus blokkban az istenemberség eszméjéhez vezető utat kívánta gondolkodástörténeti szempontból felvázolni. A hatodik előadás aztán több szempontból is fordulópontot jelent. Innentől az előadások terjedelme is növekszik, de kidolgozásában is elhagyja az élőszó spontaneitását, és megteremtette egységes filozófiájának fundamentumát, amely alapja lesz késői főművének, Az Antikrisztus történetének, amire tekinthetünk úgy is, mint Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regénye (legutóbb: 201215108-109) "Legenda a Nagy Inkvizítorról" betétjének folytatására. A kötetet a fordító, Farkas Zoltán művet megvilágító utószava olvasható Szolovjov az emberibb emberért címmel. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"