Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
Teljes leírás
Bár az elmúlt negyed század alatt kialakult egy tisztultabb kép a közvélekedésben Trianonról, úgy látszik - példa rá ez a könyv is - van még vita a megítélése körül. Csernok Attila, aki eredetileg közgazdász volt, és az 1970-es években a Magyar Nemzeti Bank alelnöki tisztét is betöltötte, összefoglalta, mit gondol az országot megcsonkító trianoni békediktátumról. Kiinduló pontja, hogy a magyarság önvizsgálatra képtelen nemzet, amely minden bajáért mást okol. Kötete elején statisztikákat idéz, kimutatva a közismert tényt, hogy a történelmi Magyarország lakosságának csak mintegy a fele volt magyar. Szerinte az ország földarabolása nem az első világháború után kezdődött meg, hanem a kiegyezés után; a bűnös magyar nemzetiségi politika volt az oka, hogy a nemzeti kisebbségek elszakadási törekvéseket fogalmaztak meg a kritikus időszakban. A bajok legfőbb okának a magyar hűbéri rendszert tartja, amely - többek között - képtelen volt kiegyezni a nemzetiségekkel, elnyomta azokat. A korszak történelemformáló szereplőit (Bánffy Dezsőt, Tisza Kálmánt, Tisza Istvánt, Apponyi Albertet) nacionalistáknak nevezi, akik erőszakos magyarosító politikájukkal csak hergelték a nemzetiségeket. A szerző történelmi visszapillantásában visszautal a honfoglalásra is, éspedig úgy, hogy a magyarokat "jövevényeknek" tekinti a Kárpát-medencében élő szláv vagy avar néptöredékekhez viszonyítva. Ugyanakkor például dicsőíti II. József felvilágosult abszolutizmusát és egységesítő birodalmi politikáját; hevesen bírálja a vele szemben álló magyar uralkodó osztály szociális érzéketlenségét és nacionalizmusát. Ilyen előzmények után jut el ahhoz a konklúzióhoz, hogy Magyarországot nem 1920-ban és a Nagy-Trianon kastélyban a győztesek darabolták föl, hanem 1867 után a magyar uralkodó elit szemellenzős politikája. Sőt, tovább megy, és kijelenti, Magyarország rosszabbul is járhatott volna, miközben elismeri, hogy már a béketárgyalások előtt eldöntött kérdés volt a magyar határok ügye. De akkor van igazán elemében, amikor Trianon következményeiről, azaz a Horthy-korszakról ír. A szerző rendre tendenciózusan válogatott forrásokat idéz, az övétől eltérő vélekedéseket tudatlanságnak minősíti, például súlyos kritikával illeti Romsics Ignác ide vonatkozó publikációit. Miközben számos alkalommal emlegeti, hogy Trianon megítélése milyen bonyolult, összetett probléma, aközben minden övétől eltérő álláspontot mereven elutasít. A kiadvány vélhetően heves vitákat fog kiváltani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Csernok Attila (1929-)

Elherdált ország

Aktuális online ár
1 000 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Csernok Attila (1929-)
ISBN
9789630894968
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2014
Méret
22 cm
Kiadó
Pro-Livro Kft.
Cikkszám
3000232848

Darabszám
Teljes leírás
Bár az elmúlt negyed század alatt kialakult egy tisztultabb kép a közvélekedésben Trianonról, úgy látszik - példa rá ez a könyv is - van még vita a megítélése körül. Csernok Attila, aki eredetileg közgazdász volt, és az 1970-es években a Magyar Nemzeti Bank alelnöki tisztét is betöltötte, összefoglalta, mit gondol az országot megcsonkító trianoni békediktátumról. Kiinduló pontja, hogy a magyarság önvizsgálatra képtelen nemzet, amely minden bajáért mást okol. Kötete elején statisztikákat idéz, kimutatva a közismert tényt, hogy a történelmi Magyarország lakosságának csak mintegy a fele volt magyar. Szerinte az ország földarabolása nem az első világháború után kezdődött meg, hanem a kiegyezés után; a bűnös magyar nemzetiségi politika volt az oka, hogy a nemzeti kisebbségek elszakadási törekvéseket fogalmaztak meg a kritikus időszakban. A bajok legfőbb okának a magyar hűbéri rendszert tartja, amely - többek között - képtelen volt kiegyezni a nemzetiségekkel, elnyomta azokat. A korszak történelemformáló szereplőit (Bánffy Dezsőt, Tisza Kálmánt, Tisza Istvánt, Apponyi Albertet) nacionalistáknak nevezi, akik erőszakos magyarosító politikájukkal csak hergelték a nemzetiségeket. A szerző történelmi visszapillantásában visszautal a honfoglalásra is, éspedig úgy, hogy a magyarokat "jövevényeknek" tekinti a Kárpát-medencében élő szláv vagy avar néptöredékekhez viszonyítva. Ugyanakkor például dicsőíti II. József felvilágosult abszolutizmusát és egységesítő birodalmi politikáját; hevesen bírálja a vele szemben álló magyar uralkodó osztály szociális érzéketlenségét és nacionalizmusát. Ilyen előzmények után jut el ahhoz a konklúzióhoz, hogy Magyarországot nem 1920-ban és a Nagy-Trianon kastélyban a győztesek darabolták föl, hanem 1867 után a magyar uralkodó elit szemellenzős politikája. Sőt, tovább megy, és kijelenti, Magyarország rosszabbul is járhatott volna, miközben elismeri, hogy már a béketárgyalások előtt eldöntött kérdés volt a magyar határok ügye. De akkor van igazán elemében, amikor Trianon következményeiről, azaz a Horthy-korszakról ír. A szerző rendre tendenciózusan válogatott forrásokat idéz, az övétől eltérő vélekedéseket tudatlanságnak minősíti, például súlyos kritikával illeti Romsics Ignác ide vonatkozó publikációit. Miközben számos alkalommal emlegeti, hogy Trianon megítélése milyen bonyolult, összetett probléma, aközben minden övétől eltérő álláspontot mereven elutasít. A kiadvány vélhetően heves vitákat fog kiváltani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"