Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
Teljes leírás
Horváth Szabolcs 16 éves korában határozta el, hogy költő lesz. Ha verstermése mennyiségét tekintjük, álmát meg is valósította, hiszen ez a negyedik kötete, amely egyben némi fordulatot is jelez a pályáján. Első három könyvében szerelmes lelkű, romantikus dalnoknak mutatkozott; e kötete egyértelműen témaskálájának gyarapodását, az élménylírától a moralizáló költészet felé való elmozdulását jelzi. Költői szándékát akként összegzi, hogy versei mutassanak rá "az élet örök és mulandó csodáira egyaránt". Olyan témák és motívumok jelennek meg újabb verseiben, mint a szülő-gyermek kapcsolat, a bizalom, a honvágy, a becsület, a hűség; és nem egyszerűen fölveti a kérdéseket, de mindenkor válaszokat is ad, állást foglal. A kötet nyitóversében a költői feladat, a világábrázolás nehézségével néz szembe: "A piramis csúcsára oly nehéz felmászni, / De onnan messzire ellátni. / De jó lenézni mindenki lábai elé, / De onnan sose látni el a felhők fölé" (Kiváló lecke). Sorsfeladatokat, életstratégiákat tűz ki maga elé: "Ki kell várnom, míg felébredsz a valóra, / Hogy nem mondhatsz több imát a süllyedő hajóra. / Arra kérlek téged, építs más világot, / Ne locsold tovább, kérlek, az elpusztult virágot" (Ébredj városom). Horváth Szabolcs rendre maga áll versei centrumában, önmagát szólítja meg, a maga belső világát vetíti ki, ilyen módon őrizve meg korábbi korszaka vallomásos attitűdjét. A vallomásos tónus és a dalforma megmaradt, az érzelmi hőfok némiképp csökkent, és a tematika elmozdult az etika és a moralitás irányába. Ugyanakkor a képekben való látás, az evokatív hatású szóképek, metaforák, az összetettebb poétikai megoldások továbbra is hiányoznak a verseiből (Levél a bokron; Édes fájdalom; Bármikor). Láthatóan igyekszik elvontabb témákat, emberi jellemvonásokat megverselni (Ne játssz; Irigység; Felejtés; Honvágy; Becsület; Büszkeség), ám ezekben sem haladja meg a közvetlen kibeszélő tónust, a morális vagy egzisztenciális kinyilatkoztatást: "Mind az akart lenni, / Egy jól ismert celeb; / De ha nem úgy nevezed, / Ugat, mint az ebek" (Büszkeség). "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Horváth Szabolcs (1990-)

Élesben

Aktuális online ár
1 963 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Horváth Szabolcs (1990-)
ISBN
9789631265583, 97899631265583
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2016
Méret
20 cm
Kiadó
Magánkiad.
Cikkszám
3001023282
Alcím
negyedik verskötet

Darabszám
Teljes leírás
Horváth Szabolcs 16 éves korában határozta el, hogy költő lesz. Ha verstermése mennyiségét tekintjük, álmát meg is valósította, hiszen ez a negyedik kötete, amely egyben némi fordulatot is jelez a pályáján. Első három könyvében szerelmes lelkű, romantikus dalnoknak mutatkozott; e kötete egyértelműen témaskálájának gyarapodását, az élménylírától a moralizáló költészet felé való elmozdulását jelzi. Költői szándékát akként összegzi, hogy versei mutassanak rá "az élet örök és mulandó csodáira egyaránt". Olyan témák és motívumok jelennek meg újabb verseiben, mint a szülő-gyermek kapcsolat, a bizalom, a honvágy, a becsület, a hűség; és nem egyszerűen fölveti a kérdéseket, de mindenkor válaszokat is ad, állást foglal. A kötet nyitóversében a költői feladat, a világábrázolás nehézségével néz szembe: "A piramis csúcsára oly nehéz felmászni, / De onnan messzire ellátni. / De jó lenézni mindenki lábai elé, / De onnan sose látni el a felhők fölé" (Kiváló lecke). Sorsfeladatokat, életstratégiákat tűz ki maga elé: "Ki kell várnom, míg felébredsz a valóra, / Hogy nem mondhatsz több imát a süllyedő hajóra. / Arra kérlek téged, építs más világot, / Ne locsold tovább, kérlek, az elpusztult virágot" (Ébredj városom). Horváth Szabolcs rendre maga áll versei centrumában, önmagát szólítja meg, a maga belső világát vetíti ki, ilyen módon őrizve meg korábbi korszaka vallomásos attitűdjét. A vallomásos tónus és a dalforma megmaradt, az érzelmi hőfok némiképp csökkent, és a tematika elmozdult az etika és a moralitás irányába. Ugyanakkor a képekben való látás, az evokatív hatású szóképek, metaforák, az összetettebb poétikai megoldások továbbra is hiányoznak a verseiből (Levél a bokron; Édes fájdalom; Bármikor). Láthatóan igyekszik elvontabb témákat, emberi jellemvonásokat megverselni (Ne játssz; Irigység; Felejtés; Honvágy; Becsület; Büszkeség), ám ezekben sem haladja meg a közvetlen kibeszélő tónust, a morális vagy egzisztenciális kinyilatkoztatást: "Mind az akart lenni, / Egy jól ismert celeb; / De ha nem úgy nevezed, / Ugat, mint az ebek" (Büszkeség). "www.kello.hu © minden jog fenntartva"