A pszichológus, képzőművész szerző 77 történetben írta meg nagy múltú családja történetét; műve azonban nem annyira emlékezés, inkább az esszé és a rövidpróza határán levő beszámolók, jegyzetek gyűjteménye, amely egyszerre portrésor, anekdotafüzér, történetmesélő tűnődés, és amelyeket Magyarország és Erdély újkori története keretezi. Az erdélyi gyökerű Versényi család – illetve a velük rokonságban álló Kabós, Rettegi, Korda, Czakó és Wesselényi famíliák – számos tehetséget és még több különcöt adtak a hazának. Elsőként mindjárt ott van az, akit Szent Emberként tartott számon a családi emlékezet. Róla két dolgot jegyeztek föl: egyrészt soha nem tisztálkodott, másrészt megátkozta az egész családot. Volt közöttük öngyilkosságot elkövető drámaíró, alkimista és szabadkőműves, alispán, egyházi személy, író, festő, gyógyszerész, pénzhamisító, Thököly kuruca, volt, akit Kolozsvárott lefejeztek és volt gyilkosság áldozata, de még őrült is akadt az ősök között. A szerző sokszor pszichológiai közelítéssel szól őseiről, például Versényi György nevű ükapjáról, akit eltávolítottak a nagyenyedi kollégiumból, ezután Körmöcbányán telepedett le, ahol felső leányiskolai tanár lett, azzal az ambícióval, hogy utat nyisson a lányoknak is az egyetemi tanulmányok felé. A család számos művészt adott a nemzetnek, volt köztük fotós, zenész; legtöbbjük kreatív és elhivatott ember volt. A szerző nem tart időrendet, családi kalendáriumában, inkább sorszámozza a szereplőket, és életük rajzába beleszövi a köztörténelmet is. Fölidézi nagy vadász hírében álló nagyapja kolozsvári lakását, ahol annak idején számos kitömött trófeát látott (Elejtett példányok). Elbeszéli, hogy az egyik sepsiszentgyörgyi Czakó rokon alkimista kísérleteket folytatott, ám e próbálkozásai anyagi romlásba döntötték a családot, később a lombikokat szeszfőzésre használták föl (Alkimista kísérletek, szabadkőművesek). Egyik ősét, Kabós Istvánt 1599-ben Kolozsvárott lefejezték; másik rokona Petőfivel állt ismeretségben, és mindeme történetek elbeszélése közben a szerző elkalauzol a kolozsvári Farkas utcai templom nemesi családi címergyűjteményéhez, azután Torda közelébe, a Tündérhegyre, vagy éppen Prágába, Rudolf császár udvarába. Félezer év tárul föl Versényi Anna családtörténetéből, azt példázva, hogy a gondosan dokumentált családtörténet – mikrotörténelmi nézetből – elkalauzol a nemzet történetéhez is. Könyvének másik tanulsága, hogy a pszichológiai nézőpont segítségével megérthető a lelki alkat és a sors összefüggése. Az olvasmányos kötetet genealógiai táblázatok sora és képmelléklet zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"