A Szolidaritás mozgalomnak, a munkásjogok védelmére 1980-ban alakult országos lengyel szakszervezetnek megkerülhetetlen szerepe volt a többpárti lengyel demokráciához vezető úton. A szervezetbe rengetegen bekapcsolódtak: 1981-re már közel tízmillió tagja volt. A hatalom természetesen nem nézte tétlenül a fejleményeket: a Szovjetunió támogatásával Jaruzelski tábornok 1981 decemberében hadiállapotot vezetett be, amely egészen 1983-ig életben volt; a szakszervezeteket felfüggesztették, sokakat bebörtönöztek, internáltak, több tízezer embert eltávolítottak az állásából, sokan pedig emigrálni kényszerültek. Később, az 1988. augusztusi sztrájkok idején újult fel a szervezet tevékenysége, és fontos szerepe volt a kerekasztal-tárgyalásokban. Ezen időszak egyik fontos, bár a nyilvánosság által nem annyira ismert szereplője volt a varsói Germanisztikai Intézet irodalomtudományi tanszékét, valamint a torúńi Kopernikusz Egyetem Germanisztikai Intézetét vezető, német Karl Sauerlandnak. 1980 őszén lépett be a Szolidaritásba, és egy baseli nemzetközi kongresszusról hazatérve az egyetemen belekezdett egy Szolidaritás-szervezet megszervezésébe. Innentől kezdve vezetett naplót is: minden nap, éjfél környékén feljegyezte a nap fontos történéseit, még a hallomásokat is, amelyek zöme természetesen a Szolidaritáshoz, valamint a lengyelországi és nemzetközi politikai eseményekhez kapcsolódtak. Viszont az első pillanattól arra számított, hogy a hatalom tudomást szerez minderről, így minden éjszaka csak egyetlen lapnyi szöveget jegyzett le, majd másnap biztonságba helyezte egy ismerőse lakásán, jól elrejtve. Így a napló a házkutatások során sem került elő, sőt egy későbbi tűzvészt is túléltek, és 1995-ben jutottak vissza Sauerlandhoz. Ezekből a naplójegyzetekből közöl válogatást a szerző, esetenként rövid kommentárokkal kísérve az eredeti szövegeket. A bennfentes krónikásnak köszönhetően megismerhetjük a Szolidaritás kezdeteit, Jaruzelski miniszterelnöki kinevezését, a pápa elleni merényletet, a pártkongresszushoz vezető utat, a frontvonalak megmerevedését, az 1980-81-es főiskolai reformot, a hadiállapot bevezetését és annak következményeit, a kelet-lengyelországi kitelepítettekkel való találkozást, valamint az 1989-es esztendő fejleményeit. A szöveget 1991-92-es további naplóbejegyzések egészít ki, amelyek együttesen a Szovjetunió bukásáig vezető utat írják le. A hiánypótló jellegű kiadványt lapalji jegyzetek kísérik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"