Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben (1969–1989)

2020-ban ünnepelte fönnállásának fél évszázados évfordulóját a bukaresti alapítású, a rendszerváltozás után kolozsvári székhelyű Kriterion Könyvkiadó, ebből az alkalomból jelent meg Bartha Katalin Ágnes interjúkötete, amelyben a kiadó 16 hajdani munkatársával folytatott hosszú beszélgetéseit adja közre. Könyve élén az interjúkészítő tanulmányban foglalja össze a Kriterion 1969 és 1989 közötti történetét. Írásában bemutatja beszélgetőpartnereit, megjelöli kutatásai forrásait, főképp a kiadó legendás igazgatójának, Domokos Gézának Igevár. Kriterion-történet tizenhat helyzetképben elmondva (2000) a memoárját emelve ki. Áttekinti a kiadó megalapításának akkori nemzetiségpolitikai kontextusát, a ’60-as évek végi Románia enyhültebb ideológiai légkörét; ismerteti a kiadó megalapítását elrendelő 1969. évi kormányhatározatot, számba veszi a többnyelvű kiadó feladatköreit, a Domokos Géza által jegyzett koncepcióját. Majd sorra bemutatja interjúalanyait: H. Szabó Gyula és Kacsó Judit szerkesztőt, Steva Lepoiev szerb szerkesztőt, Szemlér Judit sorozatszerkesztőt, Szabó Zsolt néprajzi szakszerkesztőt, Egyed Péter szerkesztőt, Panait Róza szerkesztőségi titkárt és másokat. Kiemeli a névsorból a kiadó egész szocialista korszakának meghatározó alakját, az igazgató Domokos Gézát (1928-2007), méltatva túlbecsülhetetlen szerepét a kiadó eredményes működésében. Az ő neve és a kiadó neve összeforrott, hiszen az egész 1969 és 1989 közötti korszakban ő irányította, menedzselte a romániai magyar (és más, nemzetiségi nyelvű) könyvkiadást. A szerző áttekinti a két évtized működésének valamennyi területét és számba veszi eredményeit, a hatalommal, a cenzúrával való folytonos viaskodását. Végül levonja következtetését: a kiadó valamennyi munkatársa odaadó, sőt áldozatos munkatársa az „ügyet”, a magyar nemzetiségi könyvkiadás, az anyanyelvű művelődés ügyét szolgálta. A Kriterion munkatársai valóban közösséget alkottak, hisz’ csak így lehetett esélyük a ’70-es évektől egyre zordabb hatalommal, a cenzurális korlátozásokkal szemben helytállni és a lehetőségekhez képest eredményes kiadói munkát végezni. Az irodalomjegyzékkel kiegészített tanulmány után áll a 16 interjú szövege, ezek a kiadó históriáján túl a megszólalók pályaképét is kirajzolják. A 2010-es években rögzített terjedelmes beszélgetések a kiadó szocialista korszakának valamennyi fontos és érdekes részletét fölelevenítik, és ily módon az akkori nemzetiségi irodalmi életre is fényt vetnek. Így a kötet korántsem pusztán intézménytörténetet ad, de irodalomtörténeti, művelődéspolitika és –történeti szempontból is forrásértékű az 1969 és 1989 közti erdélyi magyar kultúra, irodalom vonatkozásában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"