Torjay Valter nyugalmazott főorvos családja biztatására kezdte a kilencvenes években írni emlékiratát, melyet kezdetben nem a nagyközönségnek szánt. Fia, a festőművész ifj. Torjay Valter azonban úgy gondolta, hogy az mindenki számára érdekes lehet, jó bemutatva a háború előtti "úri középosztály" mindennapjait, mentalitását, és egy elkötelezett orvos pályaképét. A szerző kronologikusan halad memoárjában, születésétől 1962-ig haladva (addig, amíg politikai megbízhatatlansága miatt át nem helyezték másik munkahelyre). Megismerhetjük származását, szüleit, születését Gyulán, felnövekedését a család későbbi lakóhelyein: Nyíregyházán és Székesfehérváron, a mindennapokat belengő polgári miliőt, az ifjúkorát meghatározó cserkészetet (egyetlen fotó maradt fenn erről: a borítón is látható lasszó vetős kép), a nagy lovaglásokat. Olvashatunk arról, miként vett részt 1940-ben a cserkészet által szervezet nagy hadgyakorlatban, a "mandzsu-mongol háborúban", az irodalom, a földrajz és a történelem szeretetéről, vallásosságáról, első szerelmeiről, és arról, hogy miként ment apja tanácsára - bölcsészeti érdeklődése ellenére - orvosi egyetemre. Leírja 1944-ben kezdett egyetemi tanulmányait, a kollégiumi éveket, a közben zajló háború borzalmait, a német megszállást és zsidó osztálytársainak "eltűnését", az egyetem elvégzését, szigorló évét Balassagyarmaton, és azt, miként kezdett el dolgozni a szombathelyi kórházban ("osztályidegen reakciósként" nem helyezkedhetett el Budapesten, melyet utólag nem is bánt). Megismerhetjük a sebészeten, majd az urológián szerzett tapasztalatokat, 1956-os emlékeit, a felkelőket segítő sebészi munkáját és találkozását Maléter Pállal, tíz napos fogságát egy budapesti gyógyszerszállítmány ürügyén, valamint az azt követő éveket, egészen áthelyezéséig és későbbi feleségével, Marával (Németh Margit ideggyógyásszal) való megismerkedéséig. A fekete-fehér archív fotókkal illusztrált kiadvány érdekes, tanulságos olvasmány. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"