A 2000-ben készült életpálya-interjúból megismerjük a fényképező munkás, hivatalnok, a baloldali meggyőződésű művész, a gazdasági vezető és a politikus hányattatásait. Tabák Lajos 1904-ben született, és 1917-ben, Erdélyben kezdett fényképezni. A család a háború után áttelepült Szolnokra. A művész itt érettségizett és élte át a Tanácsköztársaságot, melynek hatására szociáldemokratává vált. Cukorgyárakban dolgozott, és beküldött képei alapján az Újság című napilap külső munkatársának választotta. Szociofotóit rendszeresen közölte a Munka és a Die Arbeiterfotografie; képei bejárták a világot. 1932-ben Kassákkal és Lengyel Lajossal együtt letartóztatták, fotóit, negatívjait megsemmisítették. A 2. világháborúban munkaszolgálatos volt, hadifogságba esett. 1948-ban térhetett haza, fotófelszerelése, negatívjai addigra ismét eltűntek. Párttagként cukoripari vezetővé nevezték ki, részt vett az államosításban, a begyűjtésben, tiltakozott a gyapotprogram ellen, folyamatosan vívta gazdasági, politikai harcait. 1954 után kezdett újra fényképezni. Az érdekes részletekre is kitérő (Horthy-rendőrség, bicikliutak Budapestre, Rákosi taktikái) riport után Szarka Klára rövid tanulmányában Tabák Lajos képeit a magyar fotótörténetbe illesztve elemzi. A közölt kisszámú fotót 1940-ig a dinamika, expresszivitás, szociális érzékenység (Magánút), 1954-től a konstruktív kompozíció, a líra és a szomorúság (Lakótelepi mozaik) jellemzi. A könyv előzménye a szerző Ezredvégi fotók című műve (199805121), mely Tabák Lajos szociografikus fotóit mutatja be.