„A fogságban alkotott zenének varázslatos ereje volt, gyakorlatilag felborította a deportálás helyszíneinek emberi koordinátáit, szétzúzta a lágerek és a Gulag létrehozásának ideológiai alapjait… annyi bizonyos, hogy minket ez a zene fog megmenteni” – olvassuk Francesco Lotoro olasz zongoraművész, zeneszerző és karmester bevezető sorait, aki három évtizede foglalkozik a koncentrációs táborokban keletkezett zeneművek felkutatásával, átdolgozásával és archiválásával. Azzal, hogy közkinccsé teszi a fogságból érkező hatalmas zeneirodalmat, „visszaadja ezeknek a zenészeknek a méltóságát, megmentve legszebb és leglenyűgözőbb dimenziójukat: a zenéjüket. Ez pedig metahistóriai és metafizikai értelemben egyenértékű az életük megmentésével”. A szerző munkásságának ezen ideje alatt több mint nyolcezer zeneművet gyűjtött össze, amelyek a legelemibb emberi jogoktól való megfosztottságban, koncentrációs és megsemmisítő táborokban, internálásban és hadifogságban keletkeztek a Harmadik Birodalom-beli Bergen-Belsentől a szovjet Vorkutáig, 1933 és 1953 között. Lotoro könyvében beszámol fáradhatatlan és heroikus kutatómunkájáról, amelynek során beutazta a fél világot, hogy a kevés túlélővel és a szerzők leszármazottaival találkozzon, meghallgassa a beszámolóikat és összegyűjtse tőlük a kottákat és partitúrákat, amelyek nyúlketrecben és ruhák között elrejtett papírfecnikre, vécépapírra, jutazsákokra lejegyzett, zárkafalakra és csajkák falába vésett, vagy egyszerűen az emberek memóriájába írt dallamokat tartalmaznak.