Mivel a haiku formai és részben tartalmi szabályai igen szigorúak, Kállay Kotász Zoltán rögtön a címlapon közli olvasóival, hogy a kötetben olvasható versek „álhaikuk”. Az ő darabjai a haiku eredeti ismérvei közül jószerével csak az 5-7-5-ös szótagszámot tartják be, azt sem mindig, egyebekben és tartalmi vonatkozásokban igen szabadon bánik e versformával. A szerző ugyanis alapvetően gondolati költő, az emberi tudatműködés, a jellem, az erkölcs, a viselkedés fogalomkörébe tartozó kérdéseket ábrázol: „Szertefagyva, / csikorogva – törvénytelen / tiporjuk utunk”; „Magán-Trianon: / elcsatolják életed / kis sebségeit”; „Adj a kevésből, / ossz a sokból / végy a végtelenből”. A versek gondolatisága a köznapi léthelyzetektől, a mindenki számára ismerős szituációktól a létezés filozófiai távlatai felé nyílik ki, mintha a költő az élet meghatározó tényezőit venné sorra, de minden darabjában ott bujkál az irónia, a tréfás kedv, a groteszk csavarintásra való készség, az abszurd látásra való hajlam: „Nem kell bedőlni / mindennek – mondta, s lágyan / a napfénynek dőlt”.; „Mindent egyetlen / lapra tenni fel – aztán / levenni róla”. Bár a költő a maga kénye-kedve szerint alakítja a haikut, abban a tekintetben visszautal a versforma eredeti előírására, hogy az egyszerű sorok mögött mély gondolatiság húzódik meg, például ahogyan különbséget tesz csönd és némaság között: „Csend ül / a szavai mélyén, kong / a némasága”; vagy ahogy a létmód és az idő összefüggésére mutat rá: „Meglepetések / törvénnyé érnek. Tágul / rajtunk az idő”. A szerző a kötet végén található függelékben értelmezi a „csöd” szót, amely olyan tantrikus gyakorlat, amelynek során meditáció közben megszűnik a léleknek a testhez való kapcsolódása. A „csöd” magyar jelentése: átvágni, ez pedig a költő értelmezése szerint nem jelent mást, mint hogy az ego immár nem tekint a maga tudatába. Erre a gondolatkörre utalnak például ezek a darabok: „A legmagasabb / polcokat csak legmélyebb / álmomban érem el”; „Homokot merni / összezáratlan ujjakkal. Csak / amennyi a bőrödre tapad”. Ugyanakkor – a műfaji szabályokkal teljesen szembe menve – gúnyos, szarkasztikus humorú darabokat is közöl (Boldogtalan képtelenségek és a Háztartási turbulenciák című fejezetek versei). Kállay Kotász Zoltán álhaikuinak kis kötete egy kísérletező kedvű és olykor huncut kedélyű, sokszor önmagát is próbára tevő költő próbálkozásainak gyűjteménye. Egyszer komoly, sőt filozofikus, máskor játékos, paradoxonokat ábrázoló, akinek munkáiban érezhető a keleti filozófiák hatása és a nagyon is nyugatias groteszkre, iróniára való hajlam. A kötet azért is okoz intellektuális izgalmat, mert helyenként nem lehet eldönteni, hol a határ filozófia és játék között. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"