A rendhagyó elsőkönyves Bán Teréz nyolcvanéves korában adta ki memoárját. Életrajzi regényében születésétől az ötvenes évek végéig tekinti át életét. Olvashatunk mélyszegénységből induló kisgyerekkoráról, s arról a katartikus "szülőcseré"-ről, mely egész életét megváltoztatta. Szegedről Budapestre érkező, nincstelen szülei ugyanis beleegyeztek, hogy egy, az Operettszínházban dolgozó zsidó házaspár, Bergerék magukhoz vegyék, s innentől kezdve ott élt a színházban, s új szülei még a nevüket is az övére változtatták (később, a zsidóüldözések idején ez mentette meg az életüket). Részletesen szó esik az operettszínházi évekről, mikor bejáratos volt Szeleczky Zita, Karády Katalin, Honthy Hanna és Kiss Manyi öltözőjébe (befogadó anyja a színház varrónője volt), tanulmányairól (osztálytársai között találhatjuk Heller Ágnest és Forgó Terézt, a későbbi híres divattervezőt), majd a világháború borzalmai és Budapest ostromának érzékletes leírása következik. Olvashatunk a szovjetunióbeli ösztöndíjról, az egyetemi évekről, arról, hogyan szerzett jogász végzettséget, lett a Legfelsőbb Bíróság munkatársa, hogyan élte meg az '56-os forradalmat, s miként távolították el emiatt ifjú férjét, Danit a bíróságról. A regény végén arról is szó esik, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke mellett részt vett Rajk és Rajkné rehabilitációs perújrafelvételében. Az érdekes és olvasmányos memoár széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"