Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
30%
Teljes leírás
Azt tartják, a tárca műfajába minden belefér, olyan téma is földolgozható, ami másban talán nem. Lajtos Nóra ötven tárcát tartalmazó kötete is bizonyítja, hogy e műfaj bármilyen gondolat, érzelem kifejtésére alkalmas. Ugyanakkor az írónő egyrészt mégsem csapong a témák között, másrészt írásai sokszínűségét is összetartja egy belső gondolati mag, a szervező erőként megnyilvánuló élettapasztalat, a családtörténet, a személyes múlttudat. Hogy az írónő magabiztosan tekint körül a jelenben, az alkati sajátossága mellett annak is köszönhető, hogy az előtte járó nemzedékek, a szülők és nagyszülők megélt bölcsessége jegyében folytatja gondolataikat, megidézi hajdani érzelmeiket, szokásaikat, temperamentumukat. A tárcák első fejezetének (Égbe szaggatott pogácsák) minden darabja a felmenőitől örökölt gondolatokat, emlékeket, gesztusokat fölidéző írás: augusztus 20-án a kenyeret szelő nagyapja mozdulataira emlékezik (Mindennapi kenyerünk); leírja gyermekkora színterét (Vöröshaccsereg ucca 106.; Disznózsír és cefreszag), idős, beteg nagyapja alakját (A mosdatás evangéliuma). A maga emlékeinek megrajzolásakor Thomas Mannra hivatkozva mondja: csakugyan „mélységes mély a múltnak kútja”, amely személyessége révén olykor mélyebb is lehet, mint az egész emberiség emlékezete (Mélységesen mély). Lajtos Nóra bármiről ír, voltaképp a múltról szól, de sosem öncélúan, hanem a példák fölmutatásának szándékával, az összetartozás a lelki béke és jóság megjelenítéséért (Túlvilági ajándékozás; Sírkerti gondolatok). Fölidézi a hajdani boldog időket, a szép gyermekéveket, amikor az élet a maga szabott medrében folyt, amikor mindennek megvolt a maga helye és rendje (Nüx lakomája). Van azután néhány olyan, inkább esszébe hajló írása, amely filozófiai, kultúr- és irodalomtörténeti témákat érint (A megtalált idő nyomában; Az emlékezés viaszcseppjei; Tökéletes megbocsájtás, avagy a bűnről; Vagyok folyóparton mosdatott kődarab). Lajtos Nóra csaknem minden írása azt a gondolatot példázza, miszerint az egész személyiség, a teljes lélek csak a múlt bensőséges birtoklásával, az emlékezés képességével létezhet és boldogulhat a jelenben. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Lajtos Nóra (1977-)

Égbe szaggatott pogácsák

Borító ár
2 990 Ft
Aktuális online ár
2 093 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Lajtos Nóra (1977-)
ISBN
9786156759481
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2024
Méret
130, [3] o.
Kiadás pontos dátuma
2024.09.20
Kiadó
Napkút K.
Cikkszám
3001089060
Alcím
50 rövidpróza

Darabszám
Teljes leírás
Azt tartják, a tárca műfajába minden belefér, olyan téma is földolgozható, ami másban talán nem. Lajtos Nóra ötven tárcát tartalmazó kötete is bizonyítja, hogy e műfaj bármilyen gondolat, érzelem kifejtésére alkalmas. Ugyanakkor az írónő egyrészt mégsem csapong a témák között, másrészt írásai sokszínűségét is összetartja egy belső gondolati mag, a szervező erőként megnyilvánuló élettapasztalat, a családtörténet, a személyes múlttudat. Hogy az írónő magabiztosan tekint körül a jelenben, az alkati sajátossága mellett annak is köszönhető, hogy az előtte járó nemzedékek, a szülők és nagyszülők megélt bölcsessége jegyében folytatja gondolataikat, megidézi hajdani érzelmeiket, szokásaikat, temperamentumukat. A tárcák első fejezetének (Égbe szaggatott pogácsák) minden darabja a felmenőitől örökölt gondolatokat, emlékeket, gesztusokat fölidéző írás: augusztus 20-án a kenyeret szelő nagyapja mozdulataira emlékezik (Mindennapi kenyerünk); leírja gyermekkora színterét (Vöröshaccsereg ucca 106.; Disznózsír és cefreszag), idős, beteg nagyapja alakját (A mosdatás evangéliuma). A maga emlékeinek megrajzolásakor Thomas Mannra hivatkozva mondja: csakugyan „mélységes mély a múltnak kútja”, amely személyessége révén olykor mélyebb is lehet, mint az egész emberiség emlékezete (Mélységesen mély). Lajtos Nóra bármiről ír, voltaképp a múltról szól, de sosem öncélúan, hanem a példák fölmutatásának szándékával, az összetartozás a lelki béke és jóság megjelenítéséért (Túlvilági ajándékozás; Sírkerti gondolatok). Fölidézi a hajdani boldog időket, a szép gyermekéveket, amikor az élet a maga szabott medrében folyt, amikor mindennek megvolt a maga helye és rendje (Nüx lakomája). Van azután néhány olyan, inkább esszébe hajló írása, amely filozófiai, kultúr- és irodalomtörténeti témákat érint (A megtalált idő nyomában; Az emlékezés viaszcseppjei; Tökéletes megbocsájtás, avagy a bűnről; Vagyok folyóparton mosdatott kődarab). Lajtos Nóra csaknem minden írása azt a gondolatot példázza, miszerint az egész személyiség, a teljes lélek csak a múlt bensőséges birtoklásával, az emlékezés képességével létezhet és boldogulhat a jelenben. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"