Kuna-Várhelyi Gábor könyvében egy alattomos, nehezen diagnosztizálható, mégis egyre általánosabbnak tekinthető jelenséget, a kiégést vizsgálja meg közelebbről. Noha a WHO szerint még mindig nem kezelendő önálló betegségként, a szerző éppen arra szeretne rávilágítani, hogy vannak olyan visszatérő tünetegyüttesek, amelyek indokolttá teszik, hogy ne csupán a stressz egy válfajáról, hanem önálló betegségről beszéljünk, melynek – éppen ebből kifolyólag – a kezelése is adottá válhat. A szerző szerint elsősorban a megelőzésre, illetve ezzel párhuzamosan a tünetek felismerésére kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy még időben ki lehessen szűrni, ha a munkahelyi vagy a párkapcsolati helyzetben azonnal beavatkozásra lenne szükség. Kuna-Várhelyi a tünetek mellett a kiváltó okokat is sorra veszi, így festve minél pontosabb képet a kiégés folyamatáról. A pszichológus szerző könyve első fejezetében a tünetegyüttes definíciójára vállalkozik: mi a kiégés, mi nem tekinthető kiégésnek. Majd a jól felismerhető tünetek ismertetése következik, melyek között úgy a pszichés, mint a szomatikus és viselkedése tüneteket egyaránt tetten érhetjük. A harmadik fejezetben a kiégés okairól tudhatunk meg többet: a modern életet meghatározó munkahelyi viszonyok szülte toxikus mintázatokat, a párkapcsolatokban implikálódó negatív mintákat, s egyáltalán a túlzott maximalizmus önsorsrontó spirálját: a kultúra, a környezet és a társadalom közösen állítják elő ezt a mérgező mátrixot, melyet felismerve már könnyebben tudunk annak negatív hatásai ellen fellépni.