Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
Csányi Vilmos ismét tudományos alapossággal, mégis végtelenül szórakoztatóan, humorral, személyes történetekkel fűszerezve járja körül az ember viselkedését, motivációit és kevéssé ismert tulajdonságait. Azt, hogy hogyan reagálunk egy krízisre ma, alapvetően meghatározza, hogyan éltek valaha őseink. Az ősidőkben az ember egy domináns személy vezette, néhány száz főből álló csoportban élt, amelynek tagjaival folyamatosan együttműködött. A legfontosabb célja az volt, hogy magát a csoportot életben tartsa. Ma már nem léteznek ezek a csoportok, megatársadalmakban élünk, egyszemélyes csoportként – és ez is erős hatással van a mindennapjainkra. Korábbi, vándorló, gyűjtögető-vadászó életmódunk idején azt tanultuk, hogy döntéseinket gyorsan, csak a közvetlen következményeket figyelembe véve hozzuk meg. Inkább választottuk azt a megoldást, amely közeli jóval kecsegtetett, és ködös, távoli rosszal, mint a közeli, pici rosszat és távoli, megfoghatatlan, de hatalmas jót. Ezért nehéz rávenni ma az embereket arra, hogy gondoljanak a klímaváltozásra, ne irtsák ki az esőerdőket, korlátozzák a szén-dioxid-kibocsátásukat, és egyáltalán: a távoli jövővel foglalkozzanak.

Csányi Vilmos (1935-)

Drága barátaim, kedves majmok - Emberi és állati egypercesek

Borító ár
4 999 Ft
Kötött ár
4 499 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Csányi Vilmos (1935-)
ISBN
9789635726134, 9789635720699
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2021
Méret
241 o.
Kiadás pontos dátuma
2025.07.01
Kiadó
Open Books
Cikkszám
3001094216
Alcím
emberi és állati egypercesek

Darabszám
Teljes leírás
Csányi Vilmos ismét tudományos alapossággal, mégis végtelenül szórakoztatóan, humorral, személyes történetekkel fűszerezve járja körül az ember viselkedését, motivációit és kevéssé ismert tulajdonságait. Azt, hogy hogyan reagálunk egy krízisre ma, alapvetően meghatározza, hogyan éltek valaha őseink. Az ősidőkben az ember egy domináns személy vezette, néhány száz főből álló csoportban élt, amelynek tagjaival folyamatosan együttműködött. A legfontosabb célja az volt, hogy magát a csoportot életben tartsa. Ma már nem léteznek ezek a csoportok, megatársadalmakban élünk, egyszemélyes csoportként – és ez is erős hatással van a mindennapjainkra. Korábbi, vándorló, gyűjtögető-vadászó életmódunk idején azt tanultuk, hogy döntéseinket gyorsan, csak a közvetlen következményeket figyelembe véve hozzuk meg. Inkább választottuk azt a megoldást, amely közeli jóval kecsegtetett, és ködös, távoli rosszal, mint a közeli, pici rosszat és távoli, megfoghatatlan, de hatalmas jót. Ezért nehéz rávenni ma az embereket arra, hogy gondoljanak a klímaváltozásra, ne irtsák ki az esőerdőket, korlátozzák a szén-dioxid-kibocsátásukat, és egyáltalán: a távoli jövővel foglalkozzanak.