Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Több mint huszonöt évvel ezelőtt jelent meg Almási Tibor és Koszta László, szegedi történészkutatók „életrajzi vázlata” az első magyar bíborosról, Báncsa Istvánról (Szeged, Acta Historica, 1991; 9–17. Különszám). A jelen, még alaposabb életrajzi tanulmány szerzője, a Pécsi Tudományegyetem tanára, Kiss Gergely előszavában felteszi a kérdést, miért is érdemes újra megpróbálkozni a 13. századi váci püspök, esztergomi érsek életútjának feldolgozásával? Egyrészt, mint minden olyan esetben, amikor egy korábban már kutatott téma ismét előkerül, azt új forrás(ok) felfedezése, bevonása is bővítheti. Jelen esetben a szerző adatgyűjtése során bukkant rá a bíboros végrendeletére. A benne szereplő nevek azonosítása komoly munkát igényelt, és izgalmasnak ígérkezett az eredetivel való összevetés is, amire végül sor kerülhetett a Vatikáni Levéltárban és a Vatikáni Könyvtárban. A második „lelet”, az 1270-es oklevél, amelyen a többi kardinálisé mellett megtalálható „Báncsa nembeli István prenestei püspök-bíboros pecsétje” is, máshol, más körülmények között került napvilágra, nevezetesen Párizsban, az Archives Nationales-ban. ennek jelentőségét növeli, hogy az albanói püspök-bíboroshoz intézett diplomát az éppen üresedésben levő pápai hivatal helyett a kardinálisok testülete adta ki. Szintén Párizsban sikerült fellelni azt a kódexet, amelynek utolsó lapján egy, a magyar bíborosra vonatkozó bejegyzés olvasható, amely beszámol halálának körülményeiről. A másik ok, amiért különösen időszerűvé vált Báncsa életútját újra elővenni, az részben az említett Almási–Koszta-féle írásban megfogalmazott kérdések megválaszolásának igénye volt, új megközelítések alkalmazásával. Különösen izgalmasnak ígérkezett a bíborosi tevékenység mélyebb elemzése, illetve annak megválaszolása, hogyan illeszkedett be Báncsa a magyarországitól jelentősen eltérő új társadalmi közegbe. A kötetnek több mint a felét kitevő mellékletekben elhelyezett fekete-fehér táblázatok, ábrák, forrás- és irodalomjegyzék, valamint személy- és helynévmutató mellett angol nyelvű összefoglaló és a téma összegzése egészíti ki a történeti gyűjteményekbe jó szívvel ajánlható, alapos kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Kiss Gergely (1971-)

Dél-Magyarországtól Itáliáig

Borító ár
3 200 Ft
Aktuális online ár
2 400 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Kiss Gergely (1971-)
ISBN
9786155497636
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2015
Méret
24 cm
Kiadó
Kronosz
Cikkszám
3001024081
Alcím
Báncs nembeli István (1205 k.-1270) váci püspök, esztergomi érsek, az első magyarországi bíboros életpályája

Darabszám
Teljes leírás
Több mint huszonöt évvel ezelőtt jelent meg Almási Tibor és Koszta László, szegedi történészkutatók „életrajzi vázlata” az első magyar bíborosról, Báncsa Istvánról (Szeged, Acta Historica, 1991; 9–17. Különszám). A jelen, még alaposabb életrajzi tanulmány szerzője, a Pécsi Tudományegyetem tanára, Kiss Gergely előszavában felteszi a kérdést, miért is érdemes újra megpróbálkozni a 13. századi váci püspök, esztergomi érsek életútjának feldolgozásával? Egyrészt, mint minden olyan esetben, amikor egy korábban már kutatott téma ismét előkerül, azt új forrás(ok) felfedezése, bevonása is bővítheti. Jelen esetben a szerző adatgyűjtése során bukkant rá a bíboros végrendeletére. A benne szereplő nevek azonosítása komoly munkát igényelt, és izgalmasnak ígérkezett az eredetivel való összevetés is, amire végül sor kerülhetett a Vatikáni Levéltárban és a Vatikáni Könyvtárban. A második „lelet”, az 1270-es oklevél, amelyen a többi kardinálisé mellett megtalálható „Báncsa nembeli István prenestei püspök-bíboros pecsétje” is, máshol, más körülmények között került napvilágra, nevezetesen Párizsban, az Archives Nationales-ban. ennek jelentőségét növeli, hogy az albanói püspök-bíboroshoz intézett diplomát az éppen üresedésben levő pápai hivatal helyett a kardinálisok testülete adta ki. Szintén Párizsban sikerült fellelni azt a kódexet, amelynek utolsó lapján egy, a magyar bíborosra vonatkozó bejegyzés olvasható, amely beszámol halálának körülményeiről. A másik ok, amiért különösen időszerűvé vált Báncsa életútját újra elővenni, az részben az említett Almási–Koszta-féle írásban megfogalmazott kérdések megválaszolásának igénye volt, új megközelítések alkalmazásával. Különösen izgalmasnak ígérkezett a bíborosi tevékenység mélyebb elemzése, illetve annak megválaszolása, hogyan illeszkedett be Báncsa a magyarországitól jelentősen eltérő új társadalmi közegbe. A kötetnek több mint a felét kitevő mellékletekben elhelyezett fekete-fehér táblázatok, ábrák, forrás- és irodalomjegyzék, valamint személy- és helynévmutató mellett angol nyelvű összefoglaló és a téma összegzése egészíti ki a történeti gyűjteményekbe jó szívvel ajánlható, alapos kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"