Gál Judit történész Dalmácia kétszáz évéről írta most angol fordításban is megjelenő monográfiáját, melyben a terület és az Árpád-házi magyar uralkodók viszonyát helyezi elemzése középpontjába. Horvátországot először 1091-ben foglalja el I. László magyar király, mivel a területen hatalmi vákuum alakult ki (kihalt a korábbi dinasztia, Bizáncot és a Pápai Államot saját háborúi lekötötték), amit László ki is használt. Dalmáciát viszont nem sikerült elfoglalnia, mivel a kunok betörtek az ország keleti területein. Bő egy évtizeddel később Könyves Kálmán foglalta el ismét Horvátországot, melynek élére még László Kálmán öccsét, Álmost nevezte ki, de ebben az esetben már Kálmán a dalmát városokat is hódoltatta. A Magyar Királyság városaitól eltérő gazdasági és társadalmi berendezkedést mutató településekkel egyenként egyezett ki a magyar uralkodó, annak ellenére, hogy a királysághoz tartoztak ezt követően, korábbi autonómiájukból sokat megőriztek. A kötet öt fejezetben mutatja be Dalmácia történetét 1102 és 1301, vagyis Kálmán hódítása és koronázása, valamint az utolsó Árpád-házi uralkodó halála között. A központi kérdés, melyet Gál Judit körbe jár, a királyi hatalom és a városok viszonya, milyen eszközökkel tudtak az egyes uralkodók hatalmat gyakorolni a kereskedővárosok felett. Az első fejezetben a társadalom- és politikatörténeti hátteret rajzolja fel. A második fejezetben a királyi hatalomgyakorlás és az egyház viszonyát vizsgálja: a dalmáciai egyházszervezet kialakulását, a dalmát főpapok helyzetét a Magyar Királyságban, a királyok és hercegek egyházi adományait, majd pedig a magyar egyházpolitika változásait a tárgyalt kétszáz évben. A következő fejezetben a dalmát városok sajátos jogi helyzetét vizsgálja, a privilégiumokat, kiváltságokat. A szlavón hercegek mint a királyi hatalom helyi képviselői is külön fejezetet kapnak, akiket majd a szlavón bánok intézményesült tisztsége vált le az idő előrehaladtával. A tárgyalt korszak végére meggyengül a királyi hatalom, ami érezteti hatását a Tengermelléknél is, ennek okait és következményeit mutatja be a szerző a záró fejezetben. A könyv végén átfogó bibliográfia található, melyet mellékletek követnek (Iohannes Lucius forrásgyűjteménye, a dalmáciai településnevek különböző nyelvű változatai, a magyar uralkodók és hercegek dalmáciai egyházi adományai). Ezt személynévmutató, földrajzinév-mutató, valamint térképek követik. Igényes monográfia, melyből a magyar középkor egy újabb részletét ismerhetjük meg behatóbban. Történészek és egyetemi hallgatók számára fontos mű, minden történelem iránt érdeklődő, angol nyelven értő olvasónak ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"