A Lubetkin hagyaték alcímmel bocsátotta útjára új regényét Marina Lewycka. Történetének mottója egy Berthold Lubetkin (1901-1990) grúz-brit építésztől vett idézet: „Nincs olyan, hogy túl jó az átlagember számára”. Az Angliában élt és alkotott, modernista építész számos, máig fennálló ikonikus épületet tervezett, ezek körébe tartozik a történetbeli, észak-londoni Madeley Court lakónegyed is. Ennek egyik tágas lakásában él Bert, az ötvenkét éves, másodvonalbeli színész, aki nyolcvankét éves édesanyjával, Lilyvel osztja meg az otthont, társuk még a folyton beszélő papagáj: Flossie. A férfi válása után kénytelen volt visszaköltözni az édesanyjához, mert szerepeket szinte egyáltalán nem kapott. Lily, akinek valamikor szeretője lehetett a híres építész bevallja, fiának, hogy róla kapta a keresztnevét. Amikor az anya, akinek alakját humorba szőtt szeretettel rajzolja meg az író, kórházba kerül, fia lelkére köti, ne hagyja elveszni a lakást. Lily meghal, Bert pedig tisztában van azzal, hogy ha az önkormányzattól kijönnek megnézni az ingatlant, mint egyedülálló, nem fogja megkapni, mert egy rendelet értelmében bizonyos hálószobaszámot meghaladó bérlemény esetében nincs jogosultsága a lakásra. Ezért, amikor az édesanyja eltávozik az élők sorából, egy idős kórházi szobatársát, Innát haza viszi magához, majd amikor kijön az önkormányzattól Mrs. Penny, akit Bert egy kissé már idősnek ítél ahhoz, hogy kapcsolatba bonyolódjon vele, elhiteti a nővel, hogy Inna az édesanyja. A lakótömbben a világ számos tájáról érkezett, különféle nemzetiségű emberek élnek egymás mellett, békében, annak ellenére, hogy nyelvükben, kultúrájukban, szokásaikban, bőrszínükben nagyon is eltérőek, vágyaik, örömeik és bánataik azonban hasonlóak. Bert és a Nairobiban született, csinos, vonzó fiatal lány, Violet lakása szomszédosak, gyakorta találkoznak, ilyenkor a férfi fejében pajzán gondolatok cikáznak, azonban valamilyen „rejtélyes oknál” fogva végül mégis Mrs. Pennyvel kerül közeli, érzéki kapcsolatba. A házhoz tartozó cseresznyéskert mindenkinek a szívügye, így aztán, amikor egy reggel hangos villanyfűrész zaja riasztja fel a lakókat, Bert pizsamában odaláncolja magát a fához és nem engedi, hogy azt kivágják. Ezután hősként ünnepli őt mindenki… Az írónő mesteri módon építette fel regényét, a benne szereplő karakterek remekül kidolgozott, szinte élő, hús-vér emberek, akik felé megértéssel, együttérzéssel és őszinte szeretettel fordul megalkotójuk, miközben számos, a szűken vett sztorin túlmutató témát érzékít meg, mert a munkanélküliség, szegénység, fogyatékosság, bevándorlás, betegség, halál, korrupció, környezetvédelem, építészet ugyanúgy sajátja a regénynek, mint a szerelem… Rendkívül szórakoztató, ugyanakkor több rétege okán számos fontos kérdéssel mélyebben foglalkozó regény, amelyet széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"