Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Biblikus-profetikus és babonával átitatott boszorkányos versekkel jelentkezett Sopotnik Zoltán, melyeket a társadalom peremére szorított cigányság szörnyű-szent életének lírai lepárlása határoz meg. A lírikus nem csupán rögzít, olvasóit elmozdítja a szociografikus alapokon nyugvó, realizmusba hajló, az érzékenyítést zászlajára tűző emancipatrikus szövegektől. Sopotnik Zoltánnál a romák annyira evilági, mint amennyire másvilági figurák, mitikus kreatúrák, mégis nagyon is emberi lények. A költő olyannak látja a világot, ami keveseknek adatik meg, talán azért, mert rá mer csodálkozni a nyilvánvalóra és a misztikum előtt sem zárja be szemeit. Így olvashatunk angyalok földre hullásáról (Fáradt nyomok; Kegybódé), emberek állattá, majd ismét emberré válásáról (Misét nem) vagy éppen szociális bérlakásba beköltözött szellemről (Sír). A lírai én így fogalmazza meg saját pozícióját a Rög című versben: „A normalitásról meg nem tudok / semmit, én nem tudok aláhullani.”
Sopotnik Zoltán (1974-)

Cigányvég

Borító ár
2 990 Ft
Aktuális online ár
2 243 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Sopotnik Zoltán (1974-)
ISBN
9789634684916
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2024
Méret
60, [3] o.
Kiadó
Kalligram
Cikkszám
3001088666
Alcím
felszámolás alatt álló versek

Darabszám
Teljes leírás
Biblikus-profetikus és babonával átitatott boszorkányos versekkel jelentkezett Sopotnik Zoltán, melyeket a társadalom peremére szorított cigányság szörnyű-szent életének lírai lepárlása határoz meg. A lírikus nem csupán rögzít, olvasóit elmozdítja a szociografikus alapokon nyugvó, realizmusba hajló, az érzékenyítést zászlajára tűző emancipatrikus szövegektől. Sopotnik Zoltánnál a romák annyira evilági, mint amennyire másvilági figurák, mitikus kreatúrák, mégis nagyon is emberi lények. A költő olyannak látja a világot, ami keveseknek adatik meg, talán azért, mert rá mer csodálkozni a nyilvánvalóra és a misztikum előtt sem zárja be szemeit. Így olvashatunk angyalok földre hullásáról (Fáradt nyomok; Kegybódé), emberek állattá, majd ismét emberré válásáról (Misét nem) vagy éppen szociális bérlakásba beköltözött szellemről (Sír). A lírai én így fogalmazza meg saját pozícióját a Rög című versben: „A normalitásról meg nem tudok / semmit, én nem tudok aláhullani.”