Kulcsár-Szabó Zoltán könyve a neves brit nyelvész és nyelvfilozófus, John L. Austin beszédaktuselméletének dekonstruktivista recepcióját követően visszatér az eredeti meglátásokhoz, hogy a recepciótól és kritikától megtisztított gondolatokat tegye ismét mérlegre, s próbálja azokat Paul de Man olvasáselméletéhez közelíteni. Az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének egyetemi tanára arra keresi a választ, hogy mit is csinál a nyelv valójában. Mi megy végbe a kimondás során, az, aki a mondatok kimondja, akitől a beszédaktus kiindul mennyiben képes mindezt kontroll alatt tartani, vagy mindez csupán illúzió? A négy tematikus blokkból felépülő kötet első része (Boldogtalan [szuper]performatívumok – Austin) a beszédaktusokkal vet számot, azokat nézi meg közelebbről, s ismét játékba hozza az Austin által is idézett Euripidész-tragédiát, a Hippolütoszt, melynek főszereplője esküszegését próbálja legitimmé tenni. A második részben a beszédaktusok közül az eskü és az ígéret kerül a középpontba, azok lehetőségeit, performatív oldalát emeli ki az elemző, aki Derrida és de Man mellett Petőfi Nemzeti dalát nézi meg közelebbről, hogy az olvasó miként esküszik együtt a költővel.