Az erdélyi újságírónő rövidprózái az ironikus valóság- és emberábrázolás frappáns példáit adják. Botházi Mária nem tesz mást, mint pontosan megfigyeli napjaink erdélyi valóságát, pontosabban a már-már szabványossá vált 21. század eleji életforma sablonjait, és e valóságot híven visszaadja, de olyan módon, hogy mindenki számára kiderüljön: ez az életforma teljességgel nélkülözi az egyénit, a személyest, az emberek jó része úgy él, hogy az elvárásoknak megfeleljen. A kora reggeltől késő estig tartó élethajszából rég kiveszett az egyéniség, az élet kereteit a média által közvetített minták, a konvenciók, a megkövesedett szokások alkotják. Arctalan hősei a televíziós magazinműsorok példás családjainak mintáit követik: az asszony este arcpakolást ken magára, vasárnap mindig húsleves van ebédre, a férfiak új kütyüikkel dicsekszenek egymásnak, a gyereket pedig legalább három különórára íratják be (Olyan tökéletes). Egyik novellájának hőse, Szabóné egész életét úgy élte le, hogy mindenki azt hitte róla, rajong a házimunkáért, még maga is ezt gondolta magáról. Csak a hosszadalmas kórházi kezelés során világosodik meg, élhetett volna kényelmesebben, a maga kedve szerint is (Szereti a házimunkát). A lány, miután férjhez ment, valósággal összenő a párjával, tökéletesen föladja egyéniségét, akaratát (Ő már csak a férjével). A felhőtlen szerelmet beárnyékolják a menyasszonynak kéretlenül és folyamatosan tanácsokat adó rokonok borongós gondolatai, sötét jóslatai (Nevelni kell a férfit; Mi látszik a házasságból?), a pihentetőnek szánt téli kirándulás előkészületei pedig egy őrültek házának káoszát idézik (A kismotort is visszük, ugye?). Botházi Mária sorra veszi a családi élet jeles alkalmait: a gyerek óvodai szereplését, a karácsonyi és szilveszteri előkészületeket, az ismerős családok összejöveteleit, ezeket kíméletlen őszinteséggel és finom iróniával ábrázolja. Az iróniát azzal fokozza, hogy a csip-csup ügyeket a dokumentarista próza, a tény- és naplóirodalom eszközeivel ábrázolja (Egy erdélyi nő szilveszterei; Dúl itt kérem a nemiség; Az aktív pihenés). Találóan jeleníti meg az erdélyi életérzés sajátosságait, így a hiábavaló küzdelmet az öreg Dacia autóval (Búcsú a Daciától), a hagyományos konyha mozdíthatatlanságát (Szárnyaszegett gasztroangyalok), a nyelvhasználat anomáliáit (Kisebbség a mellényzsebben). Botházi Mária újságírói hivatásából is következő mély valóságismerete az Örkény Istvántól és az erdélyi Bajor Andortól eltanult éleslátó iróniával és valami borongós árnyalatú, éppen csak kesernyés humorral társul. Így a látszólag megmosolyogtató kisprózák valójában elgondolkodtató látleletek arról, miként oldódik föl az egyéniség, a személyiség a globalizált világban, miképp uniformizálódik az élet „a keleti végeken” is a 21. század elején. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"