Szendrődi Miklós életműve és személye előtt tiszteleg ennek a kötetnek a kiadásával a fia, Szendrődi Győző, aki áldozatos munkával dolgozta fel, szerkesztette össze és rendezte sajtó alá édesapja évtizedeken át mellőzött írásait. Szendrődi Miklós - jogászi munkája mellett, merő lelkesedésből, küldetéstudattól vezérelve - éveken át írta-csiszolgatta kéziratként több mint ezer oldalnyira rúgó művét, amelyben keresztény hangoltságú bölcseleti értékelméletét fogalmazta meg és fejtette ki részletekbe menően. Bár elmélete alapjai kapcsolódnak a társadalomtudományokhoz és a jogfilozófiához is, ennél jóval szélesebb spektrumot fog át azzal a céllal, hogy a társadalmi és egyéni boldogulás kulcsát kutassa. Emellett nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy újragondolja, górcső alá vegye a filozófia addigi alapkérdéseit, legfontosabb elméleteit, különös tekintettel Kant és Hegel metafizikai tanaira. Mindezt az alábbi tézisekre támaszkodva teszi: átértékeli az irracionális Világegész fogalmát; továbbfejleszti a herbarti abszolút pozíció fogalmát, és körvonalazza az ismérveket, amelyek alapján ez azonosítható; rámutat, hogy háromféle abszolút igényű megismerési átélés lehetséges: a logikai idealizmus, a panteista misztika, és az értékelméleti közép. Kiemelt figyelmet fordít az ún. Intelligibilis Karakter problémájának, amelyben a biológiai és lélektani adottságok mellett főszerepet kap az értéktudat, elsősorban a szabadság-felelősség "ethosz-momentumai" mentén. Minderről három nagy tematikus fejezet (könyv) keretei között olvashatunk. Ez elsőben kaptak helyet az ismeretelméleti kérdések, a másodikban az emberi szellem Világegészben elfoglalt helyéről esik szó, míg az utolsó szakaszban az egyén, társadalom és vallás viszonyáról, összefüggéseiről. A jegyzetekkel záruló mű nem könnyű olvasmány, gyakorlott, felkészült, s emellett a filozófia alternatív irányaira nyitott befogadót igényel. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"