Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
„Nem ugrál szertelenül és izgatóan, mint Mick Jagger, nem mímel extázist… Megroggyant lábbal előredől kissé, és szinte moccanatlanul énekli véget nem érő strófáit a mikrofonba… Nem suttog és nem kiabál; az ereje abban van, ahogy a denevérszárnyú, fekete kabátjában, a hülye kis szalmakalapjával ott áll, és a gitárral a kezében még mindig mondja-mondja a magáét” - Ha mindez találós kérdés lenne, valószínűleg csak a bennfentesek vágnák rá Bob Dylan nevét. Pedig a hetvenhat éves művész majd' hatvan éve a színpadon van, és generációk nevelkedtek dalain nemcsak Amerikában. „Milyen elesett volt azzal a nevetséges kis sapkával a fején! És milyen elképesztően jó volt!… A stílusa, a szemei, az a nem tudom miből fakadó miszticizmusa… Olyan jó volt tudni, hogy ilyen tehetséges ember is van a világon” - így emlékszik vissza a lelkes Joan Baez, a „magányos lány gitárral”, amikor először látta, hallotta Bob Dylant, saját protest-song srácalteregóját. De ki is ez a szájharmonikás srác egy szál gitárral, aki Robert Allen Zimmermanként látta meg a napvilágot egy eldugott minnesotai kisvárosban, és világmárkává vált művésznevét – saját bevallása szerint – még csak nem is a walesi költőtől, Thomas Dylantől kölcsönözte. Bobby igazi rocklegenda, a „rock Rimbaud-ja”, aki a híres folk-énekes, Woody Guthrie nyomdokain indult el a világhírnév felé (a harcos öreg néger mind a kétszáz számát előadta). Dylan hosszú pályafutása során mindig képes volt még saját rajongótáborát is meglepni: volt folkénekes-csodagyerek, aki hátat fordított a balos New York-i underground-szcénának a Ginsberg-Warhol-féle rock and roll-anarchista szerep kedvéért; aztán az általa is kreált hatvanas évekből is kivonult három évvel a hírhedt woodstocki fesztivál előtt; volt hatgyerekes családapa, aki vidéki magányából előbb ószövetségien misztikus feladványokat, majd kedélyes countrydalokat üzent megzavarodott híveinek; volt vándorcirkusszal turnézó fehér bohóc; buzgó keresztény, aki megtérése után két évig csak Jézus-dalokkal koncertezett. Erről a jellegzetes, kántáló énekhangját pár évente változtató, mindig bosszantó és mindig lenyűgöző zseniről szól Barna Imre regényes életrajza, melyet a Dylan-dalszövegeket is átültető József Attila-díjas műfordító harminc éve írt (Budapest, Zeneműkiadó, 1986), de érvényességét mi sem mutatja jobban, mint hogy apróságoktól, néhány lábjegyzettől és egy zárófejezettől eltekintve, változatlanul hagyta a régi szöveget. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Ez a termék jelenleg nem elérhető

Barna Imre (1951-)

Bob Dylan

Borító ár
3 690 Ft
Aktuális online ár
2 768 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Barna Imre (1951-)
ISBN
9789634056669
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2017
Méret
412, [4] o.
Kiadó
Európa
Cikkszám
3001026385
Alcím
dal, szöveg, póz

Darabszám
Teljes leírás
„Nem ugrál szertelenül és izgatóan, mint Mick Jagger, nem mímel extázist… Megroggyant lábbal előredől kissé, és szinte moccanatlanul énekli véget nem érő strófáit a mikrofonba… Nem suttog és nem kiabál; az ereje abban van, ahogy a denevérszárnyú, fekete kabátjában, a hülye kis szalmakalapjával ott áll, és a gitárral a kezében még mindig mondja-mondja a magáét” - Ha mindez találós kérdés lenne, valószínűleg csak a bennfentesek vágnák rá Bob Dylan nevét. Pedig a hetvenhat éves művész majd' hatvan éve a színpadon van, és generációk nevelkedtek dalain nemcsak Amerikában. „Milyen elesett volt azzal a nevetséges kis sapkával a fején! És milyen elképesztően jó volt!… A stílusa, a szemei, az a nem tudom miből fakadó miszticizmusa… Olyan jó volt tudni, hogy ilyen tehetséges ember is van a világon” - így emlékszik vissza a lelkes Joan Baez, a „magányos lány gitárral”, amikor először látta, hallotta Bob Dylant, saját protest-song srácalteregóját. De ki is ez a szájharmonikás srác egy szál gitárral, aki Robert Allen Zimmermanként látta meg a napvilágot egy eldugott minnesotai kisvárosban, és világmárkává vált művésznevét – saját bevallása szerint – még csak nem is a walesi költőtől, Thomas Dylantől kölcsönözte. Bobby igazi rocklegenda, a „rock Rimbaud-ja”, aki a híres folk-énekes, Woody Guthrie nyomdokain indult el a világhírnév felé (a harcos öreg néger mind a kétszáz számát előadta). Dylan hosszú pályafutása során mindig képes volt még saját rajongótáborát is meglepni: volt folkénekes-csodagyerek, aki hátat fordított a balos New York-i underground-szcénának a Ginsberg-Warhol-féle rock and roll-anarchista szerep kedvéért; aztán az általa is kreált hatvanas évekből is kivonult három évvel a hírhedt woodstocki fesztivál előtt; volt hatgyerekes családapa, aki vidéki magányából előbb ószövetségien misztikus feladványokat, majd kedélyes countrydalokat üzent megzavarodott híveinek; volt vándorcirkusszal turnézó fehér bohóc; buzgó keresztény, aki megtérése után két évig csak Jézus-dalokkal koncertezett. Erről a jellegzetes, kántáló énekhangját pár évente változtató, mindig bosszantó és mindig lenyűgöző zseniről szól Barna Imre regényes életrajza, melyet a Dylan-dalszövegeket is átültető József Attila-díjas műfordító harminc éve írt (Budapest, Zeneműkiadó, 1986), de érvényességét mi sem mutatja jobban, mint hogy apróságoktól, néhány lábjegyzettől és egy zárófejezettől eltekintve, változatlanul hagyta a régi szöveget. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"