A társadalomtörténet, azon belül a munkástörténet kutatója egy sajátos, ám a maga korában tömeges jelenség, az ingázás életmódtörténetét dolgozta föl: a falun felnőtt, korábban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok városi, üzemi munkavállalásának és a vele járó életmódváltásnak az 1960-as évek elejére eső történetét. Az elméleti alapozású, kötetnyi terjedelmű esettanulmány „főszereplője”, Szombat Jutka a Vas vármegyei Váton született 1939-ben, itt élt 21 éves koráig, amikor a szombathelyi szövőgyárban vállalt munkát, majd egy éven át ingázott a várostól 15 kilométerre fekvő falujából oda-vissza, télen és nyáron. Egy esztendő után ágybérlő lett, később összeköltözött jövendőbeli férjével, aki egy szobát bérelt a városban. Évek múltán, amikor megszületett a gyermekük, jutottak önálló albérlethez. A család 1972-ben költözött saját panellakásába, Szombat Jutka azóta is ott él. Kisőrsi-Farkas Zsófia 180 oldalas esettanulmánya bevezetésében áttekinti „hőse” életrajzát, meghatározza a maga kutatásának módszertanát, amelyben a társadalomtörténeti elemzés, az életmód- és tapasztalattörténet szempontjai dominálnak. Vizsgálja a bejáró dolgozók munkamorálját, az iparban való elhelyezkedés akkori lehetőségeit (A női munkamorál). Az utolsó részben (Ellenőrzött magánélet) az ingázók művelődési viszonyait kutatja, itt a politikai-ideológiai megközelítés dominál, mint az ingázók pártpolitikai aktivitása vagy művelődési szokásaik. A szerző az 1960-as évek eleje Vas vármegyei életének sajátosságai keretében elemzi az ingázók életmódját, utalva az ország más tájegységeinek vonatkozó sajátosságaira is. A terjedelmes jegyzetapparátussal kiegészített kötet egy sajátos társadalom- és életmódtörténeti téma, az ingázás, módszertanilag is példás földolgozása, ezen felül Vas vármegyében igen fontos helyismereti munka.