Az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg a délvidéki költő legszebb verseinek Fekete J. József készítette válogatása. A József Attila-díjas szerző élményköltészete egészen sajátos abban a tekintetben, hogy ugyan rendszerint egy látványelemből indul ki a költő, de ez nem pusztán alkalom számára az elrugaszkodásra az absztrakció felé, a témamotívum új dimenzióba transzponálása felé, hanem ábrázolása megmarad a látvány zárt keretei között (Rohadó zöld; Sötét van, s mindjárt esik; Húsmárvány stb.). Beszédes István artisztikuma nem a látvány elvonatkoztatásában mutatkozik meg, hanem a versbeszéd alakításában. Formaművész ő, aki a zárt konkrétumok világában képes fölmutatni az univerzálist, az egyetemest, olykor a kozmikust (A hold-ösvény felé; Mészkő tárgy; Patrióta; Átmenet stb.). Hogy egy viszonylag szűk terrénumban kifejezhesse az egyetemességet, ehhez arra van szüksége, hogy a legszabadabban bánjon a nyelvvel. A nyelv szabadsága esetében nem a szabálytalanságot jelenti, hanem azt, hogy a költő maga alkotja meg nyelvhasználatának, stilisztikájának betartandó szabályait: „A napon való járás, / a pillanatnyi megtorpanás, / kihívásai a napbosszúnak, / a napon ügetnek / magukba burkolt sötétséggel / mégis barna bennszülöttek” (Naponvaló). #ENTER#A kötet szerkesztője, Fekete J. József írja, hogy Beszédes József valamennyi verses kötete önálló életet él, mind más és más karakterű, ezért nagyon nehéz dolga volt, hogy egyetlen válogatásban adjon képet e sokszólamú líráról. A közös motívumot a kozmikusságban találta meg a szerkesztő, hiszen Beszédes verseiben meghatározó szerepe van a Napnak, a Holdnak, a csillagoknak, és általában a végtelennek, mint költői tárgyaknak és mint metaforikus jelentésű látványnak. (Más köteteiben ugyanilyen centrális szerep jut a víznek, a folyónak, a tengernek, illetve az állat- és növényvilágnak.) A végtelenség érzetét keltő kozmikus látvány mégis zárt kép marad, amilyen egy fotó vagy egy festmény. Beszédes ezt az állóképet tárja olvasója elé, de nem pszichologizáló vagy absztraháló módon, nem a lírai ego felé tolva el a mondandót, hanem a látvány-glóbusz egészében ábrázolja mondandóját. Egyszerre zárt és egyszerre univerzális ez a képvilág, miközben a forma attrakciója magával ragadja az olvasót. A kortárs magyar költészet kiemelkedő teljesítményéről ad képet a válogatás. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"