A reformkori irodalom két klasszikus alkotójának válogatása nemcsak arra alkalmas, hogy a fiatalok, a középiskolai tanulók megismerjék e 'páros csillag' költészetének önértékét, de számos másféle - történelmi, nyelvészeti - tanulság megfogalmazását is lehetővé teszi. Hiszen a reformkor a magyar történelemben a polgárosodás és a nemzeti öntudatosodás kora, amely híven megjelenik mindkét költő munkásságában, ugyanakkor a nyelvújítás még a közelmúltban volt, talán be sem fejeződött egészen, ami mai szempontból a stilisztika és a versnyelv tanulmányozása szempontjából különösképp érdekes. A kötet szerkesztője, Gy. Horváth László e tényezőkre is figyelemmel volt az antológia összeállításakor. A kötet első része a Versek gyűjteménye, ahol elóbb Berzsenyi, majd Kőlcsey legismertebb költői művei találhatók, az előbbitől csaknem hetven, az utóbbitól mintegy félszáz költemény, természetesen a legismertebbek és az iskolai tananyagban szereplők. A második rész - Egy kritika - és következményei - Kölcsey 1817-ben írott Berzsenyikritikájával kezdődik, majd kettejük ezután kibontakozó levelezése olvasható. A filológiai és könyvészeti tájékoztatást adó bevezetéssel kezdődő, illetve a versek betűrendes címmutatójával záródó kötet - elsősorban középiskolai könyvtárakba való.