Egészen különös, szinte „lebegő” hangulatú Hajós Eszter kötete, amelynek műfaját meglehetősen nehéz behatárolni. Akár próza versként is olvashatók, a gondolatilag egymásba kapcsolódó, majd elágazó, élénk színekkel vibráló, a minket körülvevő világ megannyi szépségét, egyetlen befejezetlen mondatban megérzékítő szavak. A szerző miután bevonja szövegébe az olvasót, szinte elringatja, elandalítja a szavak egymásutániságából szőtt tarka hálóba burkolva. Valamennyi egy vagy alig másfél oldalas „fölvillanás” a lebegő létállapot egy-egy pszichedelikumba hajló, lágy színét villantja föl. Mert hol van az ég, és hol van a föld? –kérdezi az író, és egyáltalán, hogyan működik a világ? Azt látjuk-e, ami a tényleges valóság, vagy képzeletünk űz csupán játékot velünk? Az etűdökbe szerveződő „fragmentált” szövegdarabkák, egy-egy rövid cselekvésfolyamat érzelmi, gondolati tartalmát, hangulatát idézik meg. A IX tételben megfogalmazott, hangulati elemekkel egymásba játszatott, a központozást egyáltalán nem a szokásos szabályok szerint használó gondolatforgácsok szerzője sajátságos, izgalmas nyelvet hozott létre, amelyben az allúzióval átszőtt szövegek a gyermekkor burkából kimerészkedő, a felnőtt világ gonoszságát megtapasztaló kisgyerek őszinte rácsodálkozását vetítik az olvasó elé, hogy a szerző által megtapasztalt világot egy-egy szürreális elemekkel átszőtt, belső képben villantsák fel. Ezek a történésnélküli írások komoly odafigyelést igényelnek az olvasótól, mert a gondolati síkon kalandozó szerző mondatai akkor érthetők meg igazán, akkor fejthetőek fel, ha először Hajós Eszter „belső lélek mozgására” képes ráhangolódni az olvasó. A formabontó tartalomjegyzék az írások keletkezési idejéről és helyéről, valamint a gondolati tartalmuk szerint, a szerző által egységbe szerkesztett csoportjairól is eligazít. Az első kötetével jelentkező, fiatal írót ezért a munkájáért Prágai Tamás díjban részesítették. Kizárólag gyakorlott olvasóknak ajánlható a kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"