A szegedi szerző Ünnepi Könyvhétre megjelent bemutatkozó kötete könnyű kezű verselőt mutat, aki jelentős szókinccsel, olykor szójátékokra, nyelvi leleményekre utaló hajlamokkal ír. Sokszor olyan érzése támad az olvasónak, hogy már-már a vers írja, gerjeszti önmagát, az egyik szó hívja elő a másikat: „Hazudd, hogy nincs pont, / mert minden nézőpont / kérdése, és minden / mindennek ellentmond” (Hazudj). Ám amikor már egészen elringatta a hasonló hangzású szavak hullámzása, a szellemes nyelvi megoldások ritmusa, a vers végén rendre fölbukkan egy gondolati vagy érzelmi csattanó: „A csend hangja néma, / varázslata a fonéma. / Mint a kósza gondolatjel, / – mely megállít – / és a gondolat lesz a bűnjel” (Kötetlenül). Császi Zsüliet verseiben gyakori motívum maga a nyelv, a vers dikciója, illetve az idő, amely az ő fölfogásában elsősorban a megállított pillanatot jelenti (Nap mint nap; Múló percek).