A hirdetés egyidős a sajtó történetével. A legelső magyar nyelvű újság, A Magyar Hírmondó is tartalmazott már hirdetéseket, így például az 1780. január 1-i lapszámban Kratzer János „német szóra tanító” könyvét hirdette a győri Müller Jakab könyvkötő. Nem voltak kiemelései, látványos grafikai elemei, „csak” tényei, de már hirdetés volt. Az első évtizedekben ez a szikár hirdetési stílus volt a meghatározó, tárgyukat tekintve pedig leginkább könyvekről értesülhettek az olvasók, valamint a lapok saját magukat reklámozták. A különböző termékeket, szolgáltatásokat hirdető szövegek az ipar és kereskedelem fejlődésének köszönhetően a reformkorban terjedtek el, a hirdetési piac a forradalom és szabadságharc hónapjaiban gyorsult fel (ekkor jelent meg egyébként itthon a politikai hirdetés is, mint műfaj), a kiegyezést követő gazdasági fejlődésnek köszönhetően pedig valósággal vágtatni kezdett.