Az 1960-as évek második felében föllépett erdélyi Forrás költői csoport második nemzedékének nevezett generáció tagjaként számon tartott Kenéz Ferenc a maga 80. születésnapja alkalmából versajándékokat oszt szét ismerőseinek, szeretteinek. Új kötete bevezetőjében írja: „Az utóbbi időben nem szaporítani, hanem szétosztani igyekeztem költeményeimet”. Ez azt jelenti, hogy régebben és újabban írt verseit most egy-egy személynek ajánlja, olyan szélesebb körben ismert vagy csak általa ismert embereknek dedikálja, akikhez személyes köze volt vagy lehetett volna. Az is tudnivaló, hogy Kenéz Ferenc mindig is különbözött a generációja többi tagjától, főleg abban, hogy közéleti lírája kevésbé patetikus és poétikus, transzilvanista értelemben kevésbé hagyománykövető, sokkal inkább tárgyszerű, nem formájában, hanem fölfogásában prózaibb jellegű.