Babits Mihály életműve nem csupán a formagazdagság, a műfaji sokszínűség, a modern és a klasszikus költői hang sajátos ötvözése és szakadatlan útkeresési vágya miatt tekinthető egyedülállónak a magyar irodalom történetében. Ami kiemeli Babits életét és munkásságát kortársai forgatagából, az a lenyűgöző mennyiségű és minőségű iratanyag, amely az alkotó ember, a társasági költő, a fáradhatatlan irodalomszervező és az apa/nevelőapa személyét a lehető legteljesebb formában teszi hozzáférhetővé. A jelen kötet a Babits Mihály kritikai életműkiadás újabb darabjaként az 1927 és 29 között keletkezett leveleket adja át az irodalomtörténet iránt érdeklődő olvasóknak. Babits hagyatékát már életében rigorózus aprólékossággal kezelte felesége, Török Sophie. Így állt össze a Babits-fond, amely a mai napig kutatók újabb nemzedékeit ösztönzi a további kutatásra. Ebből az iratanyagból, melynek szerves részét adják a magánlevelek – bár tegyük hozzá, a korszakban a levelezés olyan társadalmi praxis volt, amely az irodalmi és közéleti imázs kialakításához aktívan hozzájárult, a levélíró nem tudhatta, hogy levele mennyire lesz része a nyilvánosságnak.