Kádár Erzsébet nevét méltatlanul „lökte” a feledés homályába az irodalomtörténeti emlékezet. Vélhetően ez nemesi származásának a következménye, mert édesanyja bárónő volt, és a Kádár-rendszer éveiben korántsem volt szokásos, az ilyen és hozzá hasonló ősökkel bíró művészeknek a beemelése az irodalmi kánonba. A szerző eredetileg festőnek készült, 1924-től a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Szőnyi István volt. Írói pályafutása akkor kezdődött el, amikor 1931-ben a Budapesti Hírlapnál lett illusztrátor. 1935-ben a Nyugat novellapályázatán az első négy közé jutott, 1936-ban megjelent első novellája a folyóiratban, 1940-ben pedig a Baumgarten-díj jutalmazottja volt. 1944-ben megjelent első és életében egyetlen novelláskötete, Harminc szőlőskosár címmel, amelyről sajnos későn, csak halála után írt méltató kritikát Vas István.