Van olyan értelmezés, amely szerint "Az ember jelentések maga szőtte hálójában függő állat" (Clifford Geertz). Az kétségtelen, hogy a kultúra évszázadok alatt kialakult szövedéke perdöntő módon meghatározza az ember gondolkodását, vélekedését a világról. S. Varga Pál szerint a 18. század végi felvilágosodás komoly szakadásokat okozott az európai kultúra hálóján, amely megrendítette a következő nemzedékek gondolkodását, ám a romantika irodalma megkísérelte újraszőni a hálót. Külön magyar sajátosság, hogy ez az újrateremtő korszak egybeesett a reformkorral, a polgári nemzetté válás folyamatával. A szerző e kötetbe szerkesztett 21 írása a fönti gondolatmenetet részletezi, szemlélteti, igazolja. Az első részben (Szöveg és kontextus) elméleti síkon közelít a kérdéskörhöz: mérlegeli a nemzet fogalmának értelmezési lehetőségeit, a 19. századi magyar irodalom akkulturációs stratégiáit, az anyanyelv és nemzet összefüggéseinek különféle értelmezését. Ezután – alkotókhoz és művekhez fordulva – a 19. századi magyar irodalom néhány olyan kérdését vizsgálja, amelyek a kultúra szövedékének korabeli állapotáról sokat elárulnak, például: miképp alakult ki a mohácsi csatavesztés emlékezetének kultusza, hogyan látta a magyar irodalom a magyarságot és az idegeneket, miként változtak Kölcsey Ferenc filozófiai nézetei, hogyan jelent meg a romantikus mitológia Vörösmarty költészetében vagy hogyan érvényesül a népköltészet hagyománya Petőfi munkásságában. A kötet második felében (Dialógus) a témával és a korszakkal foglalkozó kötetekről írott kritikáit, recenzióit, reflexióit gyűjtötte össze a szerző. Nézete szerint ugyanis a kultúratudományok művelőinek nem az az alapvető hivatása, hogy a legmélyebb kérdésekre válaszoljanak, hanem az, hogy hozzáférhetővé tegyék a már megszületett válaszokat. E felfogásban ír jeles irodalomtörténészek (Horváth János, Barta János, Csetri Lajos, Rohonyi Zoltán, Eisemann György) tanulmányairól, könyveiről, vagyis az irodalomtudomány mély kérdéseire adott válaszaikról. S. Varga Pál alapvetően teoretikus igénnyel közelít minden általa vizsgált kérdéshez, gyakorta filozófiai, kultúrtörténeti, irodalom- és műfajelméleti alapvetéssel fog témái kifejtéséhez, és hatalmas adatmennyiség birtokában tárgyalja a maga témáit. Ilyen értelemben kötete – amely az Ünnepi Könyvhét kiadványa – korántsem csak régebbi és másoktól származó válaszok közvetítője, hanem nagyon is eredeti meglátások gyűjteménye; a 19. század magyar irodalom- és művelődéstörténet néhány részletkérdésének roppant igényes kidolgozása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"