Emlékek, generációk váltakozása, hagyomány és történelem. Azt gondolhatnánk, ezekről a témákról már nem lehet újat mondani, a magyar irodalom nagyjai, akik még köztünk vannak, és akik már eltávoztak, megírták azokat a klasszikusokat, melyek után kár ilyen témába egyáltalán belekezdeni. Ezzel a kijelentéssel Petőcz András biztosan nem értene egyet: legújabb novelláskötete, amely – a szokásokhoz híven – a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg, a magyar történelem, és e történelmet alakító és elszenvedő egyének életét és sorsát mutatja be a modern magyar prózára jellemző realista eszközökkel, melyek között az irónia és a gúny, a groteszk és a pszichoanalitikus lélekábrázolás is teret kap. A kötet elbeszélései szépen illusztrálják, hogy a modern és a posztmodern hagyomány belátásait, prózapoétikai fogásait termékeny módon tovább lehet gondolni, gond nélkül megférnek egymás mellett.