A huszadik század második fele magyar irodalmi életének megkerülhetetlen egyénisége a költő, műfordító és esszéista Nemes Nagy Ágnes. Az ő életművével foglalkozik most megjelenő monográfiájában Z. Urbán Péter, elsősorban az önreflexivitás szemszögéből vizsgálva, összesen hét tanulmány keretei között. Az első, recepciótörténeti írás a líráját gyakran intellektuálisnak, tárgyiasnak, objektívnek minősítő megközelítésekkel foglalkozik. A második már tágabbra nyitja a spektrumot: a teljes oeuvre önmegjelenítési formáit, általánosságban vett költészetszemléletét elemzi. A folytatásban a Nemes Nagy költészetében felbukkanó "önmagát tematizáló költeményről", a költői-én megalkotásának a kísérleteiről, a vágyakozás kódolásának a kérdéséről olvashatunk. Az utolsó két részben a Között, illetve a Falevél-szárak című vers részletes elemzésében mélyedhetünk el. A tanulmánykötetet irodalomjegyzék, szakirodalmi bibliográfia (és annak kiegészítése), említési mutató és névmutató zárja. Irodalomtudományi és -történeti gyűjtemények anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"