A kötet alcíme, Esszék és eszmék pontosan megjelöli a kötet tartalmát és írásainak műfaját, hiszen Albert Gábor egész munkássága során az eszmék természetét, érvényesülését vizsgálta, és megszólalásának módja gyakorta a valóságirodalom és az értekező próza. Ebben a kötetben vezérlő eszméje az igazságkeresés, az a rendíthetetlen erkölcsiség, amit a világszerte ismert Gandhi képviselt. A kis kötet egyik 1989-ben keletkezett darabja (Szatjágraha) a Gandhi-féle igazságkeresés gondolatát járja körül. Az indiai gondolkodó szerint a szatjágraha nem más, mint „az igazsághoz való ragaszkodás, amely erőt ad annak, aki az igazság híve”. Albert Gábor a rendszerváltozás zaklatott időszakában, 1989 karácsonyán vetette papírra Gandhi gondolataiból, idézeteiből táplálkozó cikkét. A másik igazságkereső, Németh László szellemét idézi az ugyancsak a ’80-as évek végén keletkezett esszéjében (A Mester korrigál), ebben a Galilei című drámát elemzi, aktualizálja. Arra a következtetésre jut, hogy amíg a klasszikus drámák hőseinek minden cselekedete a világ formálására irányul, addig Galilei épp a fordítottját teszi: magát formálja, hogy a világ elfogadhassa. Ugyancsak a főhős és a világ egymásra gyakorolt hatását figyeli az Égető Eszter című Németh László-regény tanulmányozásakor. Mesterei között tartja számon Kodály Zoltánt, a vele való érintkezéseire emlékezik 2008-as keltezésű írásában (Kodály szózata 1955-ben). Érintőleg ugyancsak eszmékről esik szó abban a nagyon pontosan fölidéző írásában (A magyar írók 1986-os közgyűlése), amelyben pontról pontra leírja a Magyar Írók Szövetségének 1986. évi viharos közgyűlését, ahol az ország drámai helyzetét fölvető írók bátor, igazságkereső kiállása miatt az akkori állampárt kis híján föloszlatta a szervezetet. Izgalmas, dokumentatív kiegészítése e témának a nevezetes közgyűlés 20. évfordulóján készült, emlékezéseket tartalmazó dokumentumfilm szövegkönyve (A szellem napvilága), ebben megszólalnak az egykori „lázadók” (Albert Gábor, Csoóri Sándor, Eörsi István, Fekete Gyula), valamint az akkori állampárt képviselője (Berecz János). A mesterek és igazságkereső eszméjük megidézése mellett Albert Gábor választott szülőföldjéről is megemlékezik 1976-ban keletkezett útirajzában (Utazás szülőföldemen). Noha a szerző Baranya megyében született, vonzza őt a Felső-Tisza vidéke, a Szamos menti táj, Kocsord, Csenger, Komlódtótfalu, Gyügye vidéke. Lényegében e tájon is a mestereitől tanult igazságérzettel és eltökéltséggel figyeli a köznapok életét. Olyan izgalommal figyeli e vidéket, mint annak idején, szülőföldjén, amikor régi házak padlásán kutatott ódon értékek után. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"