Az íróknál jobban senki nem tudhatja – a legjobb idézetek az olvasásról

Az olvasás a legjobb szórakozás, azonban sokkal több is ennél – esély arra, hogy egy kicsit jobban megismerjük önmagunkat és a minket körülvevő világot. De ki tudná hitelesebben közvetíteni, mit is jelentenek a könyvek, mint azok, akik egész életüket a szavaknak szentelték? Az alábbiakban három kor és stílus nagyszerű íróját idézzük meg – lássuk, mit gondol az olvasásról Kosztolányi Dezső, Kurt Vonnegut vagy éppen Jane Austen.

Kosztolányi Dezső 

“Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó.”

Kosztolányi nevét mindannyian ismerjük, ha azonban őszinték vagyunk magunkhoz, jó eséllyel beismerhetjük, hogy az érettségi óta nem igazán vettük a kezünkbe a könyveit. Ez azonban hatalmas hiba, hiszen az író regényeit akkor fogjuk igazán értékelni, ha már nem kötelező olvasmányként, hanem tartalmas és tanulságos könyvekként tekintünk rájuk.

A 20. századi magyar szépirodalom talán legnagyobb alakja – aki nem mellesleg Csáth Géza unokatestvére volt – újságíróként kezdte karrierjét, melyet a sorkatonai szolgálat miatt félbehagyni kényszerült volna. Irodalmi műveltségével azonban meggyőzte ezredesét arról, hogy az ő helye máshol van, így alkalmatlannak minősítették. Hamarosan meg is jelent első verseskötete, melyet egyedül Ady bírált – ezzel el is kezdődött kettejük életen át tartó rivalizálása.

Kosztolányi karrierjében azonban innen nem volt megállás, így számtalan gyönyörű verset, novellát és persze regényt köszönhetnek neki a magyar irodalom szerelmesei – ismerjük meg közülük azt, amit felnőtt fejjel is mindenkinek érdemes újraolvasnia.

Édes Anna 

Az 1919-ben játszódó regény Anna története, aki cselédnek áll Vizy Kornél miniszteri jogtanácsos és felesége otthonában. A félszeg, csendes lányról hamar kiderül, hogy rendkívül szorgalmas, így ő az első szolgáló, akivel Vízyné meg van elégedve – ennek ellenére azért olykor csapdákat állít neki, Anna becsületén azonban nem eshet csorba. A lány egyetlen szenvedélye a munka, még a kimenője alkalmával is csak a ház úrnőjének kérésére hagy fel vele, nem is csoda, hogy elhivatottságának gyorsan híre megy az ismerősök között.

Hamarosan azonban megérkezik Jancsi, Vizyné unokaöccse, aki udvarolni kezd Annának, a lány pedig a kezdeti tiltakozást követően nem tud ellenálni a fiatalembernek. Hamarosan a baj is megtörténik, és a lány teherbe esik – a probléma gyorsan orvoslásra kerül, Jancsi pedig elhagyja a házat.

Ezt követően látszólag semmi érdemleges nem történik Anna életében, azon kívül, hogy a szomszéd kéményseprő feleségül kéri, a lány azonban, úrnője kirohanásának köszönhetően megtörik, és végül nemet mond – Vízyék házában marad.

Nem sokkal később a házban estélyt adnak, melynek befejeztével meghagyják Annának, hogy feküdjön le, majd reggel kitakarít – ő azonban beoson Vízyék hálószobájába, ahol egy konyhakéssel szíven szúrja gazdaasszonyát, majd urával is végez, és aludni tér. Másnap megérkezik a rendőrség, a lány pedig azonnal beismeri tettét, melyre nem tud magyarázatot adni.

De miért? Mi vezette Annát arra, hogy ilyen szörnyű bűnt kövessen el? A választ nekünk kell kiolvasni a sorok közül – lehet, hogy ez a középiskolában még nem sikerült, felnőtt fejjel azonban sokat megérthetünk abból, ami valójában a felszín alatt zajlik egy szolgáló és gazdája viszonyában…

Kurt Vonnegut 

“Ha bonyolultan írok, akkor azzal sok embert kirekesztek az olvasás öröméből.”

Vonnegut nagyon fontos szempontra mutat rá, hiszen nem (feltétlenül) az a jó író, aki bonyolult, a legtöbb olvasó számára érthetetlen mondatokat szerkeszt – a lényeg az, hogy a könyvek örömet okozzanak az olvasónak.

Az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja pályája során is hű maradt a fenti kijelentéshez, nem is csoda, hogy regényei a mai napig elképesztő népszerűségnek örvendenek – annak ellenére, hogy mindössze tizennégy született belőlük.

A német bevándorlók leszármazottjaként született Vonnegut szülei harmadik gyermekeként jött a világra – bátyja később fizikusként, nővére szobrászként kereste a kenyerét. A család anyagi gondjai miatt Kurt állami iskolákban végezte tanulmányait, ahol már a diákújságok lelkes riportereként tevékenykedett, majd biokémiai tanulmányokat folytatott a Cornell Egyetemen. 1943-ben önként lépett be a hadseregbe annak ellenére, hogy pacifista nézeteit sosem rejtette véka alá. Ez az élmény, valamint a később német hadifogságban, Drezdában töltött idő későbbi munkásságára is komoly hatással volt – ezt mindjárt látni is fogjuk.

A háború után feleségül vette gyerekkori szerelmét, és egy kutatólaboratóriumban helyezkedett el, polgári munkája mellett azonban folyamatosan jelentek meg kisebb elbeszélései – ezek sikerének köszönhetően hamarosan fel is mondott munkahelyén, hogy az írásnak szentelhesse napjait. A világsikerre egészen 1969-ig kellett várni, ettől kezdve azonban nem volt megállás – Az ötös számú vágóhíd című kötete gyorsan bestsellerré vált. Ismerjük meg egy kicsit közelebbről!

Az ötös számú vágóhíd 

Egy háborúról az tud igazán mesélni, aki átélte – Kurt Vonnegut pedig saját, drezdai emlékei alapján írta meg ezt a rendkívül tanulságos kötetet, természetesen igen sajátos módon.

Billy Pilgrim-et ugyanis elrabolják, méghozzá a Tralfamador bolygó lakói, akik aztán úgy figyelik őt, mint egy állatkertben. Billy egy kalitkában él egy pornófilmsztárral, akitől gyermeke is születik, mindeközben pedig a férfi kiesik az időből, és születésétől haláláig ugrál élete különböző szakaszai között. Így tudjuk meg, hogy Billy megjárta a második világháborút, melynek során fogolyként Drezdába került, ahol az ötös számú vágóhíd pincéjében szállásolták el – itt élte át a város tragikus lebombázását.

A tralfamadoriak máshogy tekintenek az időre, mint mi: úgy vélik, életünk nem egymást követő eseményekből áll, hiszen minden egyszerre létezik, és mint ilyen, megváltoztathatatlan. Valójában tehát soha nem halunk meg, hiszen egy másik pillanatban, eseményben tovább élünk – nem véletlen, hogy ha a tralfamadoriak a halálról beszélnek, egyszerűen ennyit mondanak – „így megy ez.”

A regény méltó emléket állít a világháborúnak, és önmagában az emberi életnek, történetét azonban nehéz szavakba önteni – érdemes inkább elolvasni.

Jane Austen 

“Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül.”

Manapság már nem kell házasságot kötnünk pusztán azért, hogy saját házunk lehessen, Jane Austen gondolatával azonban a modern világban is egyetérthetünk – aki szeret olvasni jól tudja, hogy a könyveket soha nem lehet megunni.

Jane Austen rövid élete során mindössze hat regényt írt, tehetségét azonban jól mutatja, hogy ezen kötetekből a mai napig is folyamatosan újabb és újabb feldolgozások, filmek és sorozatok születnek – az igazi rajongók azonban jól tudják, hogy Austen könyveinek hangulatát soha nem lehet tökéletesen visszaadni a filmvásznon.

Az írónő nemesi család gyermeke, szülei azonban hét testvérével együtt nevelték őt apja plébánosi fizetéséből, így nem voltak tehetősek, a szeretetteljes család azonban kárpótlást jelenthetett a gyerekeknek – Jane-nek pedig ösztönzést ahhoz, hogy nőként is belevágjon az írásba, ami az ő korában a férfiak kiváltsága volt. A szülők fontosnak tartották, hogy Jane és egyetlen lánytestvére, Cassandra is jó nevelést kapjon. Bár mindkét lányt eljegyezték, végül egyikük sem ment férjhez – Jane önszántából, Cassandra vőlegénye pedig még az esküvő előtt meghalt.

Annak ellenére, hogy Jane Austen meglehetősen kevés gyakorlati tapasztalatot szerezhetett a szerelem területén, ha egy romantikus könyv jut eszünkbe, rendszerint az ő műveire gondolunk. Az írónő egy olyan korban enged betekintést a női lélekbe, amikor a hölgyek csak puszta szórakozásból írhattak a férfiak által kevésre tartott történeteket, novellákat – nem véletlen, hogy népszerűsége a mai napig töretlen.

Büszkeség és balítélet

Angliában, a 18. század végén egy vidéki birtokon él a jómódú Bennet házaspár, akiket öt gyermekkel áldott meg a sors – csakhogy mindannyian lányok. Ez azért jelent problémát, mert a birtokot kizárólag férfi örökölheti, apjuk halála után tehát a lányok elveszítik otthonukat – nem véletlen, hogy Mrs. Bennet életcélja az, hogy valamennyi gyermekét jól adja férjhez. Jane, Elizabeth, Mary, Kitty és Lydia nem számíthatnak jelentős hozományra, apjuk ugyanis meglehetősen felelőtlenül bánt a pénzzel, a család tehát nincs könnyű helyzetben.

Az unalmas hétköznapoknak vége, amikor egy új lakó költözik a környékre: Mr. Bingley fiatal, jóképű, kedves és ami a lényeg – nőtlen. A férfi tökéletes parti, akire minden anya megpróbálja kivetni a hálóját, az ő szeme azonban Jane-en, a legidősebb Bennet lányon akad meg. Elérkezik a várva várt bál Bingley otthonában, ahol a fiatalok közelebb kerülnek egymáshoz, az éles nyelvű, intelligens Elizabeth pedig megismerkedik a házigazda legjobb barátjával, Mr. Darcy-val – akivel egyáltalán nem szimpatikusak egymásnak.

A Bennet család úgy gondolja, a lánykérésre biztosan számíthatnak, Bingley azonban egyszer csak Londonba utazik, megszakítva minden kapcsolatot vidéki ismerőseivel. Elizabeth hamarosan megtudja, hogy kedvenc nővére boldogtalanságát valamilyen módon Darcy idézte elő, így amikor a férfi váratlanul megkéri a lány kezét, az gondolkodás nélkül kikosarazza őt; Darcy büszkesége és Elizabeth gyors ítélete, melyet a férfiról hozott, lehetetlenné teszi, hogy egymásra találjanak. A végkifejletet mindannyian ismerjük, a könyv azonban azoknak is rengeteg újdonságot tartogat, akik kívülről fújják a filmeket, érdemes tehát megismerni az eredeti művet is.

"Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet." 

George R. R. Martin, A jég és tűz dala könyvsorozat írója tökéletesen megfogalmazza azt, mit is jelent az olvasás. Mindannyiunknak csak egy élete van, látókörünket azonban egyetlen módon tudjuk igazán hatékonyan tágítani – könyvekkel. Amikor tehát egy új regény kerül a kezünkbe, gondoljunk arra, hogy segítségével új perspektívákat ismerhetünk meg – az így szerzett tudást pedig életünk minden területén kamatoztathatjuk majd.