E könyv elsőként nyújt részletes, monografikus igényű áttekintést a magyarországi államszocializmus időszakában tapasztalható nem hivatalos, cenzúrázatlan szövegprodukció – vagyis a szamizdat – jelenségéről. A monográfia szamizdatkiadványok, állambiztonsági dokumentumok és más levéltári források, valamint visszaemlékezések és interjúk alapján dolgozza fel a vallási közösségek, az autonóm irodalmi hálózatok, az underground művészeti és a disszidens értelmiségi körök szamizdattevékenységének történetét. A könyv révén, amelynek elkészültét hosszú éveken át tartó levéltári kutatás előzte meg, feltárulnak az államszocializmus időszakának – sokszor rejtett – ellenállási formái, a „szürke zónában” vagy azon túl működő kreatív gyakorlatok, amelyek megtörték az állampárt kulturális monopóliumát. Láthatóvá válnak azok a szereplők is, akiknek alakja és nem éppen rendszerkomform tevékenysége az utóbbi évtizedekben jobbára feledésbe merült. Mindezek révén a kötet nagymértékben formálja és árnyalja a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás emlékezetét, és jelentősen hozzájárul a korszak differenciált megértéséhez. Danyi Gábor (1984) (irodalom)történész, (mű)fordító. Egyetemi diplomáit az ELTE bölcsészkarának magyar nyelv és irodalom, valamint összehasonlító irodalomtudomány szakán szerezte. Ugyanitt védte meg doktori disszertációját 2019-ben. Kutatási területe a hidegháború időszakának kultúrája, az ellenzéki mozgalmak és a lengyel-magyar kapcsolatok története. Tanulmányait magyar, angol és lengyel nyelven publikálja, rendszeresen fordít szép- és szakirodalmat lengyel nyelvből magyarra. Varsóban és Budapesten él.