Az idő jelöletlen sír

Háborús időkben hallgatnak a múzsák – tartja a latin szólás (Cicero), ám egy bátor szír nő, Shurouk Hammoud lírai hangot ad érzéseinek, gondolatainak a hazájában tizenkét éve dúló borzalmas polgárháború közepette is. A költőnő valószínűleg kegyelmi állapotként, küldetésként éli meg az írást, a tehetséget. Verseiben a szívét követi, nem akar mindent kielemezni, megérteni, egyszerűen csak átéli mások és saját fájdalmát, elesettségét. A. Túri Zsuzsa költő, író, műfordító, tanár, az AB-Art Kiadó szerkesztője Hammoud költészetét tipikusan női irodalomnak nevezi kötetvégi elemzésében – persze nem az „anyatermészet-szerelem-bánat” szentháromságában alkotók és a „csajos” regények színvonalán értve: Versei minőségi versek, gondolkodásra késztetnek, olykor életünk átértékelésére is. Vigyázzunk velük, mert amellett, hogy felemelhetnek, le is húzhatnak félelmetes mélységekbe, bár igazgyöngyöt csak szédítő mélységekből lehet felhozni” – írja a kortárs költőkollegina.