A jelen kötet szerzője a politikatudomány egy – a diszciplína hazai képviselői előtt eddig igencsak – járatlan útjára lép, amikor irodalmi művek elemzésével próbál közelebb kerülni politikaelméleti fogalmakhoz, arra szeretne választ kapni, hogy az irodalmi művek mint politikaelméleti források mennyire vonhatók be a kutatásba. Tóth Miklós Bálint innovatív, a nemzetközi tudományos trendekre érzékeny módon közelíti egymáshoz a két tudományágat, a politika- és az irodalomtudományt. A szerző nem csupán az általa elemzésre érdemesnek gondolt művek politikaelméleti vonatkozásait nézi meg közelebbről, hanem e művek politikaelméleti meglátásaiból próbálja az adott politikaelméleti fogalom és jelenség mélyebb megértését, további kutatását is levezetni – vagyis nem puszta illusztrációkként tekint az irodalmi alkotásokra, hanem olyan művekként olvassa azokat, amelyek szervesen bekapcsolhatók a politikaelméleti diskurzusokba.