Milyen gyökerei léteznek uniós és tagállami szinteken a jelenlegi európai participációs intézményrendszernek, az Európai Üzemi Tanácsnak? Ha az Európai Üzemi Tanács kapcsán nem beszélhetünk klasszikus együttdöntési jogról (például a magyar jogrend szerint sem), akkor létezik olyan szervezeti forma, vagy megoldás, amely kapcsán transznacionális kérdésekben érvényesíthető ez a munkavállalói jog? Vajon az Európai Üzemi Tanács és a nemzeti részvételi szerv (üzemi tanács) szabályanyagán túl, találunk a munkavállalók tájékoztatását és a velük történő konzultációt előíró további európai szabályt? Pontosan milyen konzultációs és tájékoztatási jogok (és kötelezettségek) illetik meg az Európai Üzemi Tanács tagjait a munkáltatói döntésekkel kapcsolatban? Az elméleti szabályozási háttér hogyan biztosítja a konzultációs és tájékoztatási kötelezettség gyakorlati megvalósulását? Miként érvényesül az uniós joganyag Magyarország esetében a szabályozás, valamint a gyakorlat szintjén? Ezen kérdésekre igyekszik megadni a válaszokat Ásványi Zsófia kötete, az elméleten túl részletesen kitérve a gyakorlatra, így a különböző uniós irányelvekre, valamint konkrét példák (a Bofors-, a Kühne & Nagel-, valamint az Anker-ügy) alapján az esetjogra. Az utolsó fejezet a magyar szabályozást és gyakorlatot ismerteti, és példaként hozza a MOL-csoport Európai Üzemi Tanácsának működését. A kötet irodalomjegyzékkel zárul. Szakemberek olvasmánya. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"