Kertész Imre 1960 és 1994 között született feljegyzéseit adja közre a szerző életművét gondozó szervezet, a Kertész Imre Intézet. A kötetben olvasható feljegyzéseket Kertész a nyolcvanas évek végétől szerette volna naplóregényként megjelentetni. Kertész Imre a hőse ennek a naplóregénynek: az író gondolatait, vívódásait, tanító célzattal megfogalmazott meglátásait követhetjük végig, melyek nem mentesek a haláltábor, majd a kádári diktatúra tapasztalataitól. Bán Zoltán András komoly, de nem komor írónak tartotta Kertészt, aki következetesen járja végig az adott gondolati ösvényt, az elé mint szabadon gondolkodó emberi lény elé kerülő problémaköröket. Töprengő, magát és sorsát vallató hang szól ki olvasóihoz Kertész naplójából, aki a valósággal a maga pőreségében mert szembenézni, miközben végig fenntartotta a kérdezés jogát. A naplójegyzetek sorsra is, miként írójuké, éppannyira érdekes: a kézirattal jelentkező Kertészt Illés Endre a Szépirodalmi Könyvkiadótól először elutasította, de ez nem vette el a kedvét attól, hogy naplójegyzeteit szépirodalmi formába átdolgozva megjelentesse.