Hazai rockberkekben úgy tartják, hogy aki eltöltött akár csak néhány évet is a Kádár-rendszer idején a könnyűzenei életben, azt nyugodtan ledobhatják egy repülőgépről deszantosnak bármelyik dzsungelbe, mert biztosan túléli. Nem véletlen, hogy Csatári Bence történész is idézi ezt a közszájon forgó megállapítást, ugyanis könyve a Kádár-korszak könnyűzenei politikáját mutatja be (korábban doktori disszertációját is ebből a témából írta). Mint az előszóból kiderül, sokan támaszthatnák alá a kijelentést. Például a P. Mobil együttes, amelynek koncertre igyekvő kisbuszát egy megyehatáron állították meg a rendőrök. Vagy Lerch István, a V'Motorock billentyűse, akinek nemcsak egy saját számát, hanem egy saját néven benyújtott Elton John-dalt is elutasítottak a hatóságok. Vagy Kovács Kati, akit a Nemzetközi Koncertigazgatóság alkalmazottai nem engedtek ki egy nyugati fellépésre, valótlanul arra hivatkozva, hogy a művésznő beteg. Vagy Koncz Zsuzsa, akinek a Jelbeszéd című lemeze megjelenhetett, ám az azon szereplő Ha én rózsa volnék című szám sokáig nem mehetett le a rádióban, és Bródy János, akit egy 1973-as koncerten a rendőrséggel kapcsolatosan mondott, félreérthető mondata miatt rabosítottak. Ilyen és hasonló történeteket a kötet is megemlít, a szerző azonban elsősorban történeti dokumentumokon keresztül igyekszik bemutatni az 1956 és 1989 közötti monolit politikai rendszert, amelyben a könnyűzenei élet az állampárti kultúrpolitikai elvárások keretei között zajlott - vagy legalábbis kellet volna zajlania - Magyarországon. A kötet öt nagyobb korszakra osztva mutatja be ezt a több mint három évtizedet: a megtorlás árnyékában lévő könnyűzenét (1957-1963), a kinyíló és záródó kapuk éveit (1963-1968), az új gazdasági mechanizmus időszakát (1968-1972), a későbbi visszarendeződést és engedményeket (1973-1979), végül a nyolcvanas éveket. Olyan témákat érint a szerző, mint Aczél György és a híres-hírhedt "három T" (támogat, tűr, tilt) politikája, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat engedélyező/cenzúrázó szerepe, a disszidáló zenészek megfigyelése, a táncdalfesztiválok és a tánctanárok a kormányzat hálójában, a KISZ hozzáállása a beat zenéhez, a "három B", avagy a beatbandák belügyi bomlasztása, a televízió könnyűzenei kínálata, a legendás Ifipark vagy éppen a popsajtó helyzete. A forrás- és irodalomjegyzékkel, jegyzetekkel és névmutatóval záródó kötet széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"