A kádári sajtóirányítás egyik legfontosabb szerve – legalábbis a kezdetekben – az ún. Tájékoztatási Hivatal (TH) volt. Korábban is létezett azonos nevű testület, 1954-től: akkor az volt a feladata, hogy a Nagy Imre vezette reformpárti tábor megteremtse a maga intézményes ellensúlyait az 1953 júniusa után is a Rákosi-hívek által dominált pártvezetéssel szemben. 1956 decemberében állították fel ismét, amely innentől kezdve kettős szerepet játszott. Egyrészt feladatul kapta az állami tájékoztatási munka megszervezését, azaz a kormány munkájáról adott (sajtó)tájékoztatók lebonyolítását, a főbb állami szervek határozatairól szóló kommünikék elkészítését és közzétételét, valamint a jelentősebb állami események körüli sajtómunka intézését. A másik fő feladatköre a sajtórendészeti teendők ellátása volt: a lapengedélyek kiadása, nyilvántartása, a külföldi lapok terjesztésének engedélyezése, a sajtó papírkészletével való gazdálkodás, a papírkeret lapok közötti elosztása, a lapfejlesztési és -terjesztési kérdések kezelése. Kézen fekvő, hogy az 1956-os forradalom leverését követően rendkívül fontos szerepe lett; elég, ha a hirtelen ismét szabaddá lett sajtóra vagy az újságírók 1956. novemberi sztrájkjára gondolunk. Ezen kezdeti időszakban, 1956 végétől 1957 végéig Szirmai István vezette a még a kiforratlan rendszerben helyét kereső testületet, és tevékenységét jól jellemzi Kádárnak az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának 1957. január 25-i ülésén elmondott hozzászólása is: „A Népszabadság rögtön a puskák után jön.” A szerző elsőként az előzményekkel – a TH működésének első szakaszával (1954-55) – foglalkozik, majd bemutatja annak újjászervezését és első intézkedéseit. Megismerhetjük, hogy miként születtek a TH felügyelete alatt azon bizalmas MTI-jelentések, amelyeket kifejezetten az állampárt vezetői, a PB és a KB-titkárság számára készítettek, hogy milyen szerepe volt a TH-nak a sajtódiplomáciában, miként látták el az MTI és a Magyar Rádió, valamint az újságok ellenőrzését, a Szabad földtől a Nők Lapján keresztül a Film, Színház, Muzsikáig. A szerző bemutatja az elő- és utócenzúra szövevényes útjait, a lapengedélyezést, valamint a rákosista sajtómunkások „meghurcolását” a Kádár-rendszer elején. Az utolsó fejezet Szirmai távozásával, az új vezető, Gyáros László kinevezésével és ezzel párhuzamosan a TH „elhalványításával” foglalkozik (az átszervezések eredményeként a sajtóirányítás feladatainak lényegi része a pártközpontba került át). A kötet forrás- és irodalomjegyzékkel zárul. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"