A londoni Queen Mary Egyetem történészprofesszora az angliai Very Short Introductions könyvsorozat számára írta meg „nagyon rövid bevezetését” a mentalitástörténet egy egészen sajátos, ritkán tárgyalt témakörébe, az érzelmek kultúrhistóriájába. Kiindulása, hogy a múltnak aligha van olyan aspektusa, amelyben ne játszott szerepet valamilyen érzelem – a dinasztián belüli családi viszályoktól a háborúkat kirobbantó soviniszta indulatig. A szerző a bevezetésben megemlékezik Thomas Carlyle skót történetíróról, aki 1837-ben kiadott, a francia forradalomról szóló háromkötetes művében írt először az érzelmek történelmi szerepéről. Ezután szól a történettudomány és a pszichológia összebékítéséről, együttes alkalmazásának hasznáról, gondolkodás és érzés összefüggéseiről, az érzelmek tanulmányozásának tudományos hozadékáról. Könyvében sorra veszi az emberi érzelmeket; elsőül az egyik legalapvetőbbet, a szomorúságot, számos irodalmi és históriai példát hozva rá – Shakespeare drámáit, Szent Ágoston vallomásait vagy a reformációt, amely tagadjt a katolicizmus siratáskultúráját.